Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

Ponte Navi híd végén komoran állt a magasba nyúló gótikus Permo Maggiore templom. De a Piazza déllé Erbe téren még zajlott az élet, a bennszülöttek az ősi fórumon heves mozdulatokkal, pergő nyelvvel vitatkoztak, frissen, indulatosan. Későn vacsoráztak és sokat ittak a borokból. Régi lakótornyok és ódon paloták magasodtak az éjszakában, lámpák fénye szűrődött ki az ablakokon. A szűk utcákon és kis tereken tömör épületek, templomok és klastromok szorongtak — szerzeteseké, melyek elmaradhatatlanok a püspöki városokban. Végül Rómeó háza tűnt föl és a kapucinusok kolostorának udvarán Júlia kősírja.

András katona nem töltötte ki a tíz esztendőt, melyre elszegődött, mert négy és fél év után meghalt.

„Ezernyolcszáznegyvenöt év december tizedikén Andreas Zátroch az Estei Ferenc Ferdinándról nevezett 32-ik gyalogezred 11-ik századának közlegénye harmincéves korában meghalt, 1845. december 12-én Bellay Ernő gamizonkáplán temette el a köztemetőben. Kelt Budán, Május 31. 1851.”

Ceglédi Hírlap, 1975. február 27.

Jegyzet:

1. Zátroch Andreas levele az alberti tanács uraihoz Veronából, 1841. június 13.

Az eredeti levél tulajdonomban van.

2. Zátroch András halotti levele Veronából, melyben tíz év után elszámoltak vele a családnak és az aberti tanácsnak. 1841-hen sorozták tíz esztendőre, katonai szolgálata ötödfél éves idejében meghalt az ottani közkórházban. 1845. december 12-én temette el Bellay Ernő garnizonkáplán. A halotti értesítés Budán kelt a 32-ik estei Ferenc Ferdinándról elnevezett gyalogezred visszamaradó különítményében, 1851. május 31-én. Az eredeti Todtemschein a saját gyűjteményemben van.

35