Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

Holánszky Pál hentes, ács, a felesége kuruzsló, Németh Lajos köteles mester élőhalott. (így van írva a tévedhetetlen szép Vermes-féle kéziratban, gyanítom, hogy valami szerepet jelenthetett a temetéseken, afféle előénekest vagy előimádkozót.) A szűrszabó Kovács János hentes volt, Mayer József kéményseprő félkegyelmű, Kaufmann Herschl olajnyomó fütyülős zsidó. Susa János olaj nyomó paraszt, Schweiger Ábrahám kékfestő szatócs. Három mester, Diószeghy Gyula, Fehér László és Hegedűs Lajos szódás.

Rátartiak voltak, de nem fönnhéjázók, többen nemesek, mint a Diószeghyek, Lieszkovszkyak, Leitnerek, Lipthayak, Polnai Polnerek, a Ruttkay-Miklianok, Revuczkyak, Reinhardtok, Schlemayerok, Szeleczkyek, Szabók, Tiszók, Wosztryak, a XVIII, században még kuriális és egytelkes birtokosok, akik alól kicsúszott a föld vagy csak úgy magától, de leginkább a kártyától, cigánymuzsikától. Ezek kiszorultak a nemesi kaszinóból, helyette tagságot vállaltak az ipartestületben.

A kézműves mesterek kocsmába nem jártak, földet ugyan már nem vettek, de szép módos házat építettek, szőlőt szereztek a Tokajkán vagy a Kakasi dombokon kapáltatni az inasokkal. Szelíd darvadozásra, juhhúsos paprikásra kijárogattak barátaikkal a Maraszti présházakba, ott nagy danolások voltak és vidám anekdoták. Szerették egymást, a családi ünnepségekre, keresztelőkre, névnapokra, disznótorokra, szüretekre nyolc-tíz családot is meghívtak.

Ceglédi Hírlap, 1980. szeptember 10.

Jegyzet:

Vermes Gusztáv (1870) helytörténeti följegyzései és adatközlései a harmincas években. Vermes Gusztáv egy alberti vásározó szabómester fia volt, az érettségi után a Ceglédi Kereskedelmi Banii albertirsai fiókvezetője. Az eredeti kéziratot magam őrzöm. Szóbeli adatközléseit saját jegyzeteim gyűjteményében.

33