Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Vízimalmok a Gerjén Az ásatásokon sok kézi őrlőkő kerül napvilágra az Árpád-kori lelőhelyekről. Kerek, harminc-ötven centiméter átmérőjű páros budai mészkövek, közepükön gabonabeöntő lyukakkal. A középkori családok asszonyai a malomkövet a fölső kőbe süllyesztett hajtókarral forgatták. Türelmes munka volt, hosszantartó, belenyúlt az éjszakába, ilyenkor legjobb volt az álmot énekkel, munkadalokkal elkergetni. Nagyobb mennyiségű lisztet a malmok adtak a kolostoroknak, váraknak és a királyi udvarnak. A molnárokat 1055-ben István király pécsváradi adománylevele már említi. A ceglédi járás első ismert vízimalmáról egy 1465-ben kelt perirat beszél. A királynál befolyásos Nyárasapáthy György és felesége, Margit asszony a villongás alatt álló töröttegyházi malomból hazafelé igyekvő Antal ceglédi jobbágyot elfogták, ökreit és a szekéren levő zsák lisztjét elvették, őt magát fogságra vetették. A vízimalmok ezen a tájon két kerékre jártak és alulcsapósak voltak, ligetben álltak szilfák és kőrisfák között. Az alberti malom szilfásban épült, a körösi Joó Gergelyé kőrisfák között, ugyancsak kőrisfa ligetben volt a ceglédi felső vízimalom is. A vizet a fölöttük elgátolt malomtavakból nyerték, így nyári aszályokon is tudtak őrölni. Másként gáttavaknak is mondták ezeket a víztárolókat. A talaj lejtése felől gátat emeltek, ezáltal az erek vize összegyűlt. Tavaszi hóolvadásokon a kiöntés ellen a zúgón folyatták le a fölösleges csapadékot. A járásnak négy vízrendszere van, a Krakkó, a Gerje, a Kőrösi-ér és a Kövérvölgy ere. A mi vidékünkön nem használatos a patak szó, helyette vízfolyást, eret, árkot mondunk. Malmok a két vízdús éren, a Gerjén és a Kőrösi-éren zakatoltak. A Gerje két ágból ered, a pilisi Beleznay kastélykert tóforrásából és a mikebudai Szarvastóból. A két ér Cegléd alatt egyesül, Gerje néven folyik keresztül a járáson, s a várkonyi felső réten ömlik a Tiszába. Álbertin a pilisi érnek Maraszti vízfolyás volt a neve, és hajtotta az 1562-es évi török adólajstromban szereplő, s a XVIII, század óta a Szeleczky bárók nemesi jogú malmát, amelyet én még láttam őrölni a két háború között. A Maraszti Álbertin és Irsán tovább folyván délkeletnek, Bercelen Malomárok néven ismert, s a XIX. század eleje óta működött rajta egy malom. Közel hozzá, a Farkasszigetnél őrölt a klarisszák fölső vízimalma. Vizét a gáttóból nyerte. Ezt a tavat Hanzitónak is mondták, mert egy Hanzi nevű embert elnyelt. Lejjebb, a Tölösben forgott a ceglédi uradalom alsó malma. Ezek egyidősek voltak, az 1973-as megyei térképre Bállá Antal mérnök berajzolta mind a kettőt. Ceglédi Malomárok volt ennek az érnek a neve, amíg nem ömlött bele Aranymeggyesnél a Gerjébe. A Gerjekönyökben működött már a XVIII, században egy vízimalom, a Várócziaké, később még öt magánkézen levő, a Túri Józsefé, Vida Csizmadia Mihályé, Kapu Józsefé, Szűcs Mihályé és Szalay Istváné. A város alatt volt a Pitli-malom, az egyetlen, amelyik különválasztotta a korpát, a kenyérlisztet és a lánglisztet. A ceglédiek legszívesebben ide jártak. Oly tömegben, hogy a városi tanácsnak szabályozni kellett a sorbanállást. A többi vízimalom egységes őrleményt adott, nagy fáradsággal választották el a különböző lyukú szitákon a korpát a liszttől az asszonyok. Mert ez női munka volt, hosszan tartó, gyakran az éjszaka is rájuk szakadt. Az oklevelek majd mindegyik vízimalomról őriznek valami történetet. A hódoltsági defterekből tudjuk, hogy a mikebudai kétkerekes malom után 1562-28
