Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Nemsokára e félelmetes, harcokhoz edzett, vasfegyelmet tartó seregek megjelentek a Duna mentén fölépített római erődvonal, a limes alatt. A hun támadások megpecsételték a roskadozó római birodalom sorsát: 409-ben átengedték a hunoknak Pannónia keleti részét, 433-ban pedig Nyugat-Pannóniát is. A hun király székhelyét a Tisza középső vidékére helyezte, és a folyó mindkét partjára a „királyi hunok” népét telepítette, beékelve a tőlük nyugatra és keletre lakó szövetséges, hűbéres markomannok, svévek, gepidák, keleti gótok szállásföldjei közé. Ezen a tájon találták a régészek a legtöbb eredeti hun emlékanyagot, gazdag aranyékszereket, aranyedényeket, bizánci aranydukótokat, fegyvereket, használati és kultikus tárgyakat, köztük a törteli áldozati bronzüstöt. Attila sírját is itt kell keresni, de nem folyómederben, hanem halom alatt, minden pusztai népek szokása szerint, mint Móra Ferenc mondja. A nagy hun király halálával az erős kézzel, de nem szerencsés személyi politikával összetartott birodalom fölbomlott- Attila megölette bátyját, Blédát és a hun arisztokraták tömegeit, a meghódított népek uralkodóinak bevonásával uralkodott. A levert germán törzsek királyai nagy befolyásra tettek szert, Attila kitüntette őket az aranyíj hatalmi jelvénnyel. A helyzet előnyös volt a germánoknak, igazolja ezt a hun király idegen beceneve, az Attila, amely gótul Atyácskát jelent. Eredeti neve elfelejtődött. Az aranyíjas germánok Ellákot, a hun fejedelem Kárpáton túlról érkező utódát a főhatalom átadása helyett erős fegyverekkel fogadták. Ellák elesett, a Tisza—Duna vidéki hunság visszahúzódott keletnek, a nagy pontuszi pusztákra. A törteli törzsnek talán még volt ideje az utolsó áldozásra, utána összetörte a bronzüstöt, darabokban ásta el a Cakóhalomba. Ceglédi Hírlap, 1978. december 9. Jegyzet: 1. Archeológiái Értesítő. Aigner Lajos bizománya a Magyar Tud. Akadémia Közlönye Pest, 1870. 114—115. 1. 2. Hóman Bálint: Attila hun birodalma. Hóman B. és Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest, 1935. I. k. 45—48. 3. Móra Ferenc: Legendák Attila temetéséről. Személyes közlése 1930-ban. 15
