Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
összekovácsolódott nemzetiségek Minden környékbeli falusi iskolánál régibb a kétszázötven éves alberti, az emelkedett szellemű vitéz katonának, a legfényesebb múltú Nádasdy huszárok törökverő főstrázsamesterének alkotása, mely fél századdal megelőzte az európai hírű Ratio Educationist, Mária Terézia császárnő iskolatörvényét. Jelentőségét emeli az a tény, hogy a Ratióhoz hasonló Napóleon-féle tanügyi reform még ennél is későbben, 1808-ban látott csak napvilágot-Szeleczky Márton az ötezer holdas Albertinek első birtokosa volt a törökök kivonulása után. A pusztára jogtalanul igényt tartó Váracskay András kapitány néhány évvel korábban már Zólyom és Hont megyei telepeseket csalogatott ide 1711-ben, akik később a valódi adományosnak, Szeleczkynek földesuraságát elismerték. A huszonkét felvidéki, java részben szlovák telepes családhoz a következő esztendőben tizenöt protestáns magyar família jött Nagykőrösről, majd Boconádról tizennyolc, részben katolikus házaspár gyermekestől, öregestől. A három felekezetet az 1731 januárjában megindított alberti földesúri iskola nyelvében összeötvözte. Az evangélikus egyház őrzi a ritka művelődéstörténeti iskolarendeletet, melynek magyarra fordított szövege a következő: „Látván a falu lakosságának ostobaságát, műveletlenségét, és a gyermekek rettenetes nemtörődömségét az írás és olvasás tudományát illetően, megparancsolom a jelenleg szolgáló Apostoli István lelkésznek, Polionisz János ispánnak, Dobrodinszky János bírónak, Chován Mihály jegyzőnek, Havram Pál esküttnek és Kovács Tamás árvagyámnak: írásban is hirdessék ki minden Alberti lakosnak tizenkét aranynak vagy ötven botütésnek terhe alatt, hogy saját gyermekeiket ifjúságuktól kezdve istenfélelemben neveljék, a fiúkat és lányokat egyaránt hat- és hétéves koruktól tizenkét éves korukig járassák iskolába, ahol megtanítják őket olvasni, írni és számolni. Aki teheti és nélkülözheti gyermekét, egész éven át járassa iskolába, akinek pedig szüksége van otthon gyermekére, szürettől Szent János napjáig. A tanító fizetést kap tőlem, a községtől és a gyülekezettől. Ezért a fizetésért köteles az összes szegény és gazdag gyermeket ellenszolgáltatás nélkül szorgalmasan gondozni és hűségesen tanítani. Amelyik gyermek az iskolát kerülné avagy önkényesen késnék, ahány késés, annyi botütést szenvedjen. Ha valamelyik szülő nem adná a fiát, lányát iskolába, jelentse a tanító a bírónak és a tanácsnak. A bírók tájékoztassák a hanyag szülőket a büntetésről és parancsolják meg nekik, hogy azonnal küldjék a gyerekeket a tanító elé. Aki szülő ezután sem tesz eleget ezen rendeletemnek, az fizessen tizenkét aranyt büntetésből, ha nem fizet, első ízben ötven, másodízben száz botütéssel fenyíttessék a templom előtt. Költ Albertin, 1731. január 7- Szeleczky Márton földesúr.” Szeleczky hittestvéreinek, a katolikusoknak épített egy kőkápolnát pap nélkül — az irsai plébános járt ide misézni —, de nem rendelt nekik külön tanítót, se a magyar protestánsoknak, minden alberti gyerek ezt a tanácsi felügyeletű közös iskolát látogatta, amelynek oktatási nyelve száz éven át szlovák volt. Csak 1830-ban tértek rá a magyarra. „Kötelességül hagyatik a tanító úrnak, hogy a mindkét nemen levő tanulókat magyar nyelven nem futólag, hanem igazán és gyökeresen tanítsa. Ha nem tud jól magyarul, tartson olyan preceptori (segédtanítót), akinek jó magyar accentusa van” — rendelkezett az evangélikus egyháztanács. 16
