Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
A város nevét többféleképpen magyarázták. Középkori krónikákra és Oláh Miklósra vezethető vissza az az elmélet, ami szerint az Attila halála után megmenekült hunok Czygla = (Cegléd) mezején telepedtek le. Bél Mátyás összefüggésbe hozza a város nevét a székely névnévvel (Bél 1737/1977, 79. old.). Szívósan tartja magát a reformátusok között a Szeglet- Cegléd származás. Ez a népi magyarázat megtalálható az 1752. évi templomperben is: „Annya még arrul az időrül is emlékezett, midőn Czegléd Várassát Szegelet Várassának hívták vala az haidani Magyarok.” (Dús Mihály 90 éves körösi tanú vallomása. Oppel 1909, 30. old.). Pais Dezső a török eredetű cegle ~ cigié fűzfanévből származtatja Cegléd nevét (Magyar Nyelv 10(1914) 68—72. old.). Legbiztosabbnak a személynévi eredetet tartom. A középkori Cegléd a mai városközpont helyén volt; a belterületen nagyobb ásatásokra nincs lehetőség, csak az építkezések helyén lehetett kisebb-nagyobb leletmentéseket végezni. Az Iparosok Kultúrháza építésekor két „honfoglalás kori” (helyesebben Árpád-kori) edényt találtak (Oppel 1931, 14. old.). A Kossuth téren a Városi Tanács épülete alatt XIII—XIV. századi kemencemaradványt tártak fel (Régészeti Füzetek. Ser. I.No. 33. Bp. 1980, 77. old.). AGubody utca 5. sz. alatti telken 1965-ben Árpád-kori korsó és XVI. századi vaseszközlelet látott napvilágot. A 49 darabból álló együttesben szekérvasalások, ekék, kapák, láncok, vasvilla, véső, szekértengelykarika, kaszaörv voltak. Ikvai Nándor szerint a törökök elől elrejtett vaseszközök az apácák itteni majorságához tartoztak (Ikvai 1972, 135—165. old. képekkel). A Rákóczi úton ásott szennyvízcsatorna árkából mázatlan fehér cserépedény-töredékek jöttek elő. A Pesti út és a Beloiannisz utca, valamint az Árpád utca és a Damjanich utca keresztezésében útépítéskor paticsfalu házmaradványok kerültek elő. A középkori templom a mai római katolikus templom helyén állott (okleveles adatait 1. alább). 1821—22-ben bontották el, ekkor számos faragott díszítményes kő, márványlapok, nagy sarokvasak, elolvadt harang maradványai, egy aranyozott kereszt jöttek napvilágra a föld alól (Szilágyi—Hübner 1931, 167. old.). Körülötte temető volt, amelyet az egész középkorban használtak. A debreceni zsinat 1567-ben megtiltotta a reformátusoknak a templom körüli temetkezést. Ez idő tájt létesült az 1772-ig használt református temető, amely a mai Városházától északra a Teleky utcáig húzódó terület alatt feküdt. Ennek sírjait építkezések és csatornázások során többször megbolygatták. Sírokra bukkantak az Unghváry (Monimpex) pince ásásakor. (Oppel 1931, 15. old.; Petróczi 1961, 29. old.). 1959-ben a Marx Károly utca és Rákóczi út sarkán álló lakóház építésekor XVI—XVII. századi sírokra bukkantak (Petróczi 1961, 29. old.) A Kossuth Ferenc utcában a postával szemben kábelfektetéskor előkerült két XVI. századi koporsós sírt tárt fel Topái Judit. A női váz 56
