Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
koponyáján három filigrános ékköves bronz dísztű volt (Régészeti Füzetek Ser. I. No 26. Bp. 1973, 97. old.). A Gubody u. 2—4. előtt két sírt találtak. Távolabb északra, a Széchenyi úton a negyvenes években templom építésekor az altemplom kiásásakor sírokat, lócsontvázakat és egy keresztvasas kardot találtak. A belterület délnyugati negyedében fekvő Zrínyi utcában is több sírt találtak a 23. számú ház előtt a vízvezeték ásásakor a harmincas években. A két utóbbi temető korát nem tudjuk megállapítani. Cegléd középkori és újkori történetét több alapos és megbízható tanulmány tárgyalja, éppen ezért az alábbiakban csak vázlatos összefoglalást adunk. Cegléd . . már attól az időtől kezdve, melynek már nincs is meg az emlékezete, mindig a királyok jogához tartozott”, írják I. Lajos 1358-ban kelt oklevelében (Bártfai Szabó 1938, 348. reg.). Első okleveles említése 1290-ből származik, amikor IV. László két oklevelet Cegléd közelében, kettőt pedig Cegléden adott ki (Bakács 1982, 218—219. reg. illetve Szentpétery—Borsa 1961, 3581. reg.) 1308-ban is oklevél kiadóhelyként szerepel (Bakács 1982, 310., 314. reg.). 1358-ban I. Lajos király anyjának, Erzsébetnek adományozta Ceglédet (Bártfai Szabó 1938, 348. reg.), aki 1368-ban az óbudai klarissza kolostor apácáinak adta (Oppel 1931, 20. old.). Cegléd 1782-ig, a rend eltörléséig az apácák birtokában maradt. A klarisszák ceglédi birtokát az általuk kinevezett tiszttartó igazgatta. Az itt összegyűjtött dézsmát Taksonyba szállították, a földesasszonyok tárházába. Cegléd a XV. században mezővárosi rangra emelkedett. A jobbágyok viszonylagos jómódban éltek, jövedelmükből iskoláztatták fiaikat. Számos ceglédi diákot találunk a krakkói, bécsi és wittenbergi egyetem bursáiban. Az itteni parasztpolgárság Lőrinc pap vezetésével elsőnek csatlakozott Dózsa mozgalmához. A török korban Cegléd szultáni birtok lett, így viszonylagos békességet élvezett. Tagja volt a három város — Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd —■ szövetségének. 1546-ban, 1559-ben és 1562-ben 250—300 név szerint összeírt lakosa szerepel a defterekben (Káldy-Nagy 1971, 302—306, Káldy-Nagy 1977, 159—162. old.). A várost sánc („vall”) védte. A 15 éves háború és a felszabadító harcok idején lakói elmenekültek, de a harci zajok elükével visszatértek. Ezer év óta él itt a ceglédi nép, kialakítván karakterét, nyelvjárását, szokásait, melyek megkülönböztetik szomszédaitól. (A török kor történetét OPPEL 1908 dolgozta fel.) Az 1332—-1337. évi pápai tizedjegyzékben plébániája Seglar néven szerepel (Ortvay 1891, I. köt. 111. old.). Erzsébet királyné rendbe hozatta a Szent Anna kápolnát, melléje a szent kereszt feltalálásának emlékére új templomot építtetett (Oppel 1931, 20. old. Nem hivatkozik oklevélre.) A kápolnára, 57
