Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
VII. Mikebuda
török alatt történt egy új név fölbukkanása, 1582-ben II. Rudolf király új adomány címén - többek között - Mikebudát Kamuthi Istvánnak, Farkasnak, Balázsnak és Kristófnak, továbbá István fiának, Jánosnak juttatta és birtokukban megerősítette őket.21 Ez időben birtokos volt itt még Thassy Pál, aki a Felvidéken elhalálozván, a törvény jogán feleségére, Chompor Sárára hagyta birtokait. Thassy Pálnak a solti székben és Pest megyében számos egész és részbirtoka volt, gazdag özvegye igen kívánatos volt tehát. Férjhez ment nagy vagyonnal, ám résen voltak a Thassy rokonok és elkívánták a haszonélvező özvegytől Thassy örökségét. 1583- ban az egri püspök és királyi helytartó utasítására az özvegynek át kellett adni, a többi között Mikebudát is Halmy Gábornak és Ráday Gergelynek.22 2. MIKEBUDA ELPUSZTULÁSA 1596 őszének elején Cegléden át vonult a szélgyorsaságú tatárok serege, pusztítottak, raboltak, fölgyújtottá'k a falvakat, elhajtották a jószágokat, rabszíjra fűzték a magyarokat. Dúlásaikat már a törökök sem bírták megfékezni, mint ahogy tettek rá kísérletet, nem annyira emberbaráti szándékból, mint az őket ért súlyos aranyak elvesztése miatt. A megfutott adózó nép ezentúl másnak szolgálván, adóját másnak fizette. Amennyi hasznuk származott katonailag tatár segédcsapatokból, annyi káruk az elnéptelenedett, fölgyújtott falvak népeinek elvesztéséből. Még a nagyon szilárd Kőrös és Cegléd sem bírta a tatárok kegyetlenségeskedéseit, úgy megszaladt, hogy csak az 1600-as évek első negyedében jött vissza Szendrő várából, a körösiek is a Vág mellékéről. Ez utóbbiak egy szálig hazataláltak, csak a prédikátoruk maradt ott. Addig szidta a pápistákat, amíg maga is katolizált, püspöksövegű bátai apát volt, amikor megírta magyar nyelvű remek barokk prózai művét, a XVII. század egyik első gyöngyszemét. Az elvadult Tisza-Duna közén az eldugult árkok elmocsarasodtak, fészkelő helyet nyújtva a nádi madaraknak, berkekben rókák surrantak és a teleken farkasok falkái üvöltöttek. A ceglédiek és a körösiek a tágas legelők láttán nemcsak a maguk pusztáin járatták nyájaikat, hanem a környék hajdani szántóin, amelyeket fölvert a gyom és megtermelte a füvet, s a puszták után a török behajtotta az árendát. Bállá Gergely írja 1684-ben: ,,A budai pasátul újabb levelei jöttének ... A derék adó summa abban marad, melly 1250 tallérbul állott. Mike- Buda pusztárul való levél Egri bassa Tihae levele 200 oroszlánosnál.”23 Mikebuda pusztán maradt a török után is végig a XVIII, századon. Több város és falusi nemes nyája legelt itt árendában. 1711-ben bicskei marhák. A bicskeiek kaszálták is a réteket. 1722-32 között három körösi nagygazda barmai legeltek rajta, Beretvás Istváné, Csikvári Ádámé és Siros Mihályé. 1732-től tízezer 200
