Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

Öcsa, Üllő, Gödöllő, Isaszeg, TápiószeCső, Kóka, Nagykáta, Györgye, Tápióbicske, Szele, Űjszász és Jászberény. Elhatoltak Ceglédre és északnak Vácra. A szabók a pesti vásárokon vették a brünni kereskedőktől a híres cseh posztót. (Vermes Gusztáv apja is vásározó szabómester volt, évszázados lakóházuk a műhellyel ma is áll.) Népszerű vásárokra százötven-kétszáz kocsin jártak karavánban, porban nyáron, ősszel-tavasszal nyúlós latyakban, a kátyús, zökkenős országutakon.

A mesterek kocsmába nem jártak, földet ugyan nem vettek, de házat építettek, aki nemes volt közöttük, az a régi kúriában lakott. Szőlőt kapáltattak az inasokkal és vidám szüreteket tartottak.

Szerették egymást, tömegesen mulattak a keresztelőkön, névnapokon, a disznótorokon, nyolc-tíz család apraja-nagyja.62

A mezővárosi kézművesek abban különböztek a városi polgároktól, hogy egy kissé parasztok is voltak, és idejüket nemcsak a szakmával töltötték ki, hanem attól nem egyszer idegen tevékenységgel.

Cselovszki Lukács csizmadia paraszt volt,

Balázs Mátyás községi pénztárnok,

Búzás Benő kocsmáros,

Huszár György táncmester,

Maár András cukrász; ezek is mind csizmadiák.

A szabók közt Revuczky Kálmán kereskedő,

Hermann János szabó iccés,

Unferdorber Mátyás szabó iccés,

Frenyák Gyula szabó táncmester,

Kokavecz János szabó iccés,

Hovan Pál szabó iccés,

Füri József szabó iccés,

Füri Kálmán szabó iccés,

Pavella János szabó táncmester,

Frenyák József szabó törvénybíró,

Revuczky Béla szabó községi bíró és kocsmáros,

Weja Ferenc ács vízimolnár,

Weja Károly ács szárazmolnár,

Holánszky Pál ács kereskedő,

Kukucska Pál ács paraszt,

Tanács József kádár mértékhitelesítő,

Róth Bernát szobafestő szatócs,

Weternik János asztalos alapító elnöke az ipartestületnek,

Szeleczky György asztalos iccés,

68