Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig
vérüknek és ennek Bajorországban vagy Svájcban elhalt férjének, Domitius Domniónak állítottak emléket. Aquincumiak voltak, tehetősek, csak azt nem tudjuk, hogy a férfi miféle szolgálatot teljesített Raetia tartományban, katona volt-e vagy kereskedő, polgári tisztviselő, békés körülmények között vagy a harcokon vesztette-e az életét? - nem tűnik ki a sírszövegből. A kő kiselejtcződött és egy zsidó család kezére került. Ezek tiszteletben tartották a korábbi sírjeleket, a kövön semmi változást, csiszolást vagy faragást nem ejtettek, már csak azért sem, mert a háromalakos dombormű éppen megegyezett saját családjuk állapotával. Görög betűs, de latin nyelvű szövegüket a sima, keskeny oromzati párkányra és a két felnőtt alak képe közé karcolták, a hétágú gyertyatartót a kő felső részén három helyen is rákarcolták. A menórák és a szereplők nevei, illetőleg a zsidók istenének, Istheos neve kétséget kizáróan keleti eredetű zsidó famíliára mutatnak. A család az elhunytat Anastasius, Dekousani és a saját fiuk, Benjamin emlékére állította. Ennek a kőnek számos látogatója volt és van ma is a világ minden részéből, ahol zsidók élnek és hírét hallották. Évtizedekkel ezelőtt, amikor ez a sírkő még az alberti kastélyparkban volt, gyakran álltak meg a Szapáryak udvarháza előtt külföldiek és kértek bebocsátást megnézni, lefényképezni. Ez az emlékkő megerősíti azt a feltevést, hogy a porig égetett Jeruzsálem és a földúlt Júdea népei „szétszóródván a római birodalomban, Hispánián, Gallián, Stírián és Illírián kívül megtelepedtek talán még Pannóniában is”. Nyugat-Európában számos jele és igazolása van a zsidóság első és második századi jelenlétének, Kelet-Európábán csak ez az egyetlen emlékkő mondja, hogy Aquincumban is élt egy közösségük. Vallásukat gyakorolták, hagyományaikat őrizték, égették a menórát. A sírkő második felhasználásának görög betűs latin szövege: MEMORIA (e) ANESTASIO ET DEKOUSANI ET BENIAMI(n) ET FILIO NOSTRO ISTHEOS (CIL III 10611) RÓMAI SÍREMLÉKLAP (Alberti Ki9) A kastélypark egyik figyelemre méltó pannóniai emléke volt a vésett, kemény mészlő lap, melynek szélessége 108, magassága 117 és vastagsága 15 centiméter, négy alacsony kőlábon fekvő asztallap. Mellette ülőpadként egy sima kőlépcső volt, várták a vendéget csöndben elbújva a nagy fa alatt. A díszes „asztallap” fölfelé volt fordítva, kitéve esőnek, hónak, fagynak, moha 22
