Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig

lepte be a vésett nagy kantharoszt, a kétoldalt ülő griffet, s a talpas, öblös borosedényből kétfelé ágazó dús fürtű szőlővenyigét. Aki kifaragtatta, igencsak járatos volt a pogány hiedelemvilágban. A régi embereknek a csordultig telt szőlőindás boredény a szüretet jelképezte, mint az élet legutolsó eseményét, az elmúlás szimbólumát - tévedhetetlenül igazolván a kő temetői rendeltetését. Minden bizonnyal egy aquincumi gazdag polgár síremlékének egyik alkotórésze volt. Ma a Magyar Nemzeti Múzeum aulájában látható. (62.82.I.)

RÓMAI SÍRKŐ (Alberti Ki9)

A Szapáry-kastélypark műromját egy szárazpatak-„várárok” övezte. Volt rajta híd is. A nyírfa korlátú híd közelében, a parton állt egy háromalakos római sírlap, a camponai (Nagytétény) helyőrség fegyvertárosának síremléke. A fegyvertáros a huszonöt évesen elhalt felesége, Septimia Junila emlékére állította, valamint Constantina leánya és a maga számára. A kő száznyolcvanöt centiméter magas és nyolcvanhat centiméter széles mészkő lap. A felső rész jobb oldalán látjuk az asszony mellképét, kétfelé fésült hajával, szerető keze a nagyszakállú férje, Publius Aelius vállán nyugszik. Kettejük között a kisleányuk maga előtt tartja mindkét kezét, az egyikben almát. Az elhalt feleség a dombormű alatti négyszögű mezőben ajándéktállal közeledik egy háromlábú áldozati asztalhoz. Ez a sírlap ma a tétényi múzeumban látható.

D M

SEPT JUNILE

CONIUGI KA E Q V A XXV

P AELIUS

CONSTANS

QUSTOR ARMOR

LEG II ADIUT

VI US SIBI FECI

ET CONSTANTINE

FILIE

(CIL III 3399)

OLTÁRKŐ

A kastélypark negyedik római köve egy oltárkő, mészkőből formált és háromszor felhasznált, jelenleg négyszögű kődúc, egyik végén megcsonkított. A sima

23