Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig
A rómaiak szívesen vették a jazig-szarmaták szomszédságát, békésen vonultak át a Tisza-Duna közén utolsó provinciájukra, Dáciába. A Gödöllőidombság alján vonult az ősi országút, melyen évezredek óta járnak az emberek keletről nyugatra, vagy éppen nyugatról törve a kelő nap felé. A jazigok sűrűn látogatták a pannóniai vásárokat, eladni kövér vágómarháikat s a zsenge bárányokat a capitóliumi istenek ünnepeire és a ludi siatikra. A nyert pénzből vásárfiát hoztak haza: korongon készült agyagedényeket, az asszonyoknak ékszereket, bronztükröket, gyöngyöket. A birodalom és a jazigok viszonya akkor romlott el, mikor a rómaiak meghódították Dáciát. Az addigi jószomszédságot a súrlódások és gyűlölségek váltották föl, a szarmaták levegője összeszorult a két provincia harapófogójában. A nomádok harci egységei be-betörtek Pannóniába, s a felgyújtott pannon városok lakóit rabszíjra fűzték. A vállalkozások nagyságát mutatja az, hogy a későbbi időkben a szarmaták százezer hadifoglyot adtak vissza. Akkor már a római birodalmat rabszolgalázadások gyengítették, s a Duna vonalát őrző légiók már alig bírták védeni a limeseket bontogató barbárok, germánok, szarmaták támadásaitól. A harmadik évszázadban a hunoktól kergetett germánok nyomultak a szarmaták mögé s az évszázados harcokban kimerült nép egy része bebocsátást kért Pannóniába. A rómaiak pannóniai uralma nemsokára megszűnt, 430-ban a légiók kiürítették a provinciát. Helyüket a hunok foglalták el az egész kárpáti országban, még azon túl is. A római kor végével szűnt meg a szarmaták önálló élete is. 6. RÓMAI KOR EMLÉKEI A limes vonala szilárd határt alkotott Pannónia és a Barbaricum között, de a kereskedelmi kapcsolat virágzott a békés időkben. A meg-megújuló szarmata betörések miatt a rómaiak hídfőállásokat készítettek a Duna bal partjára, így a pesti, mai Március 15-e téren, illetve a nemrég felfedezett gödi ellenerőd területén. Nemcsak a közvetlen Duna vonalát védték, hanem a fontos útvonalat is, ezért építették ki Hatvan mellett a Soproni Sándor által, a közelmúltban felfedezett előretolt római erődöt. A Duna-Tisza közén nem éltek rómaiak, mégis nagyon jelentős emlékük állt egykor az alberti kastélyparkban.26 A török kivonulása után újratelepített Alberti első földesura a falu utcáitól elkülönítve, a Pesti országút északnyugati kijáratánál építette föl udvarházát. Elhalálozván, utódai eladták a birtokot, mely végül is a Szapáry grófok kezére került. A Szapáryak a XIX. század közepén fallal vették körül a kúriát. 20
