Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig

a homokbányából, az elhordott halom alól elhoztunk Ikvai Nándor múzeumigazgatóval egy koponyát a múzeumba’ melynek tarkóján nagy zöld oxidfolt volt, majd a Tumahalomból magam is egyet. Itt a halom felét elgyalulták, a kúpja ketté lett vágva, s a körülölelő árok félköre élesen kirajzolódott. A tanyatulajdonos, Nyújtó Ferenc értesített, kijöttem és fölmértem a huszonöt méter átmérőjű árok nyomát. Nyújtó bácsi ez előtt bevitt a tanyába egy koponyát, melyet a halom közepén talált csontváztól szedett el (a csontvázat a földgyaluk szétszórták). Ezt a töredékes koponyát beküldtem az M. N. Múzeumba.

Éppen ellenkezője tapasztalható a középső bronzkorban, a 17-14. században, amikor a korai bronzkori műveltségek továbbfejlődésével kialakul a területünkhöz közel eső névadó vatyai kultúra.9 A Duna-Tisza közének északi részét és a Mezőföldet elfoglaló műveltség feltűnő sűrűséggel hagyta ránk emlékeit, mind a temetkezésekben, mind a településekben. A sűrű lakottságot jelzik a több száz síros urnatemetkezések, földsánccal és árokkal erősített falvak.

„A temető területén összerakott máglyára ruhákban, ékszereivel vagy fegyvereivel együtt fektetett halott elégetése utáni maradványait vagy urnába téve helyezték el a sírba, vagy a megásott sírgödör aljába szórták, majd köré helyezték a túlvilági életre szánt élelmet tartalmazó edényeket. A hamvasztásos temetkezés a magyarországi korai és középső bronzkorban egyes kultúrák, majd i. e. a XII. századtól kezdve minden kései bronzkori kultúra kizárólagos temetkezési módja volt.”10

Emlékanyagunk van a ceglédi Öreghegy ezerurnás szűk temetőjéből gazdag kerámiával, bronzeszközökkel, a halottégető hely vastag hamu- és koromrétegével.11 A ceglédi múzeum őrzi az 1845-ös vasútépítéskor előkerült urnákat, melyek a kámáni nagy bevágáskor kerültek elő.12 A ceglédi Mátévölgyből, Tumahalo/rtbáX, Farkasszigetről, Szőkehalomból a Gerje és a Malomárok öszszefolyásáról, és a gerjei tőzegtelepről. Magam szállítottam be a dánszentmiklósi Koleg Mihály tanyájáról három nagy urnát, a bennük lelt „s” alakú nagy bronztűvel (a fibula első változata) és két kis börgével, a harmincas években. Ezeknek az urnáknak már csak a fényképük van meg, mert az alberti helytörténeti gyűjtemény a háború alatt megsemmisült, ellenben a két kis bögre és szárán egy lyukkal, a bronztű megvan. Ezek a vatya III. periódusba keltezhetők.

1986. október első napjaiban a Gyovai-ház (Alberti, Hunyadi utca 78. sz. ház udvarán) emésztőgödröt ástak és két méter mélységben egy emberi csontvázra akadtak, amelynek közelében egy hamvasztásos urna is volt. Értesítették a ceglédi múzeumot. A régész a zsugorított csontvázat bronzkorinak minősítette, ugyancsak a hamvasztásos urnát is. Itt egy bronzkori temető rejtőzik a

16