Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig
táplálkoztak, a gyermekhalandóság meghaladta a 30%-ot, pusztított a tüdőbaj, a skorbut, az ízületi bántalmak (Nemeskéri J., Lengyel Imre). A medvehalmi női csontváz koponyája egészben (még a beszivárgott homokföldet is benne hagytam) és néhány végtagja (az alkar zöld festésű a réz karperectől) ma a ceglédi múzeumban várja az antropológusokat. Ugyancsak az ott lévő összegyűjtött egyéb emlékanyag. Behatóbb vizsgálat nélkül is megállapítható, hogy a Medvehalom népe nem temetkezett külön temetőbe, halottaikat a putrik alatti helyre temették, közel a vízparthoz, azon a területen, ahol éppen nem álltak házaik (pl. Üllő). A réz karperec belső fele megőrizte a textil lenyomatát. Érdekes a gyártás hálószövési technikája. Rendkívül finom, kisszcmű, minden bizonnyal vékony tűvel szőtt fátyolfinomságú. A karperec nem a mezítelen karon szorult, hanem a rásimuló halotti ingen. A jól látszó szövésmintás karperecét Kürti Béla szegedi régésznek adtam át, hogy vizsgáltassa meg a Móra Múzeum textiltörténészével. 3. BRONZKOR A bronzkort (i. e. 1900-900) a sztyeppéi törzsek beköltözése az Alföldre, a kis-ázsiai és délkelet-európai népcsoportok megjelenése vezették be Magyarország területén. A réznél könnyebben megmunkálható bronz kezdetben ékszer, majd a korszak közepétől kezdődően a termelésben is jelentkezik, de kiterebélyesedése, nagy műhelyek létrejötte a kor végére jellemző. A keleti bevándorló népek mellett igen jelentős a Duna mentén előrenyomuló harang alakú népek kultúrájának bevándorlása,6 ami azt eredményezte, hogy közel egyidőben jelent meg az ember új segítőtársa, a háziasított ló nyugati és keleti válfaja.7 A korai bronzkor az i. e. XX-XVIII. századig tartott, a középső i. e. XVIIXIV. századig, és a kései bronzkor az i. e. XIII-IX. századig. Törzseik e tájon a via magna cserháti oldalán éltek, megszállták a lejtőket a kultúra minden periódusában és temetőiket sokfelé megtaláljuk. A bronzkorban két fő temetkezési mód terjedt el a Kárpát-medencében: az úgynevezett korhasztásos (csontvázas) és hamvasztásos rítus. A temetkezési szokásokból kiderül, hogy területünkön a korhasztásos temetkezések a nagyrévi kultúrához tartoznak, amelyek a korai bronzkor közepén vándoroltak erre a tájra. A környék lelőhelyeit is figyelembe véve, úgy látszik, hogy a korai bronzkorban a lakosság meglehetősen ritkán települt e tájra. A ceglédi öreghalmi homokbányában Závorbalomban figyeltek meg szőlőforgatáskor a munkások zsugorított csontvázakat. Az öreghegyi Kisközép úton 15
