Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

V. Irsa

ján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések” megszüntetése azt jelentette, hogy az évszázados nemesi földek jobbágytelkei a fölszabadult parasztság tulajdonába mentek át. Az egésztelkesek módos gazdákká lettek, nyolcadtelkesek továbbra is bérmunkára kényszerültek. A XIII. törvénycikk eltörölte a papi tizedet.51

A másik paraszt a zsellér volt, aki csak elvben vált szabad polgárrá, de nincstelenségében továbbra is megmaradt béresnek, cselédnek a majorságban, sőt a nagygazdák jószágai mellett éjjel-nappali munkában, csupán kéthetenként egy szabad vasárnappal. A második világháborúra ez az agrárproletáriátus fölszaporodott hárommillióra. Magyarország a két háború között hárommillió koldussal szégyenkezett.

A kiváltságairól önként lemondott magyar nemesség negyvennyolcban kivált az osztrák gyarmatok sorából, magának biztosítván a törvényhozói és végrehajtó hatalmat. Ez azonban már erősen sértette a kamarillát, és az olasz szabadságharc felszámolása, a bécsi forradalom vérbefojtása után szeptemberben megkezdte a fegyveres támadást a független Magyarország ellen.

A honvédseregben együtt harcolt nemes és nem nemes az ellenség ellen, két ellentétes volt osztály megbékélt fiatalsága. Az irsaiak tisztet és altisztet küldtek a harcterekre, így a Martinyiak, Horváthok, Tassyak, Kajtárok, Szabók, Vosztryak, Tassy-Beczék, Perchichek, Jankovicsok, Lőrincziek, Dolinaiak, Bátkyak együtt küzdvén volt zselléreikkel, Fábián Ferenccel, Kemenár Istvánnal, Kardulecz Pállal és Katyinszki János honvédekkel.

Irsay Pál fia Károly a pesti járás segédkormánybiztosa volt. A megyén átvonuló honvédcsapatokat ellátta élelemmel és a megye által felszerelt újoncok sorozásán elnökölt.52 De ő volt Pest megye hadipénztárnoka is. A bukás után, 1849. szeptember 4-én alispáni rendeletre a főpénztárnok fölszólította, hogy a hadipénztárt kulcsokkal és irományokkal együtt három nap alatt vigye föl a megyeházára. Ennek a felszólításnak üres oldalára fogalmazta meg a választ: „ ... Az igaz, ’s köz tudomásu dolog, hogy nékem a’ mult május havában a’ Pestmegyei Hadipénztárságot fel kellett vállalnom, ’s a’ Pénztárt által is vettem, mivel bé számolni hiszem az Istent, be is birtam volna ’s akar mely órába, annyival inkább, mert örömömre vált volna, hogy nem keresett hivatalomtól menekülhessek, de jelenleg ezen szent kötelességemet telljesítenem lehetetlen, mert a’ múlt jul. elején a’ megye határozata következtibe, azon Pénztárt, melybe az általvétel óta sem egy krajcár be nem jött, sem pedig ki nem folyt, az Irományokkal együtt beletévén a’ vas ajtó, Irománytartó szekrén és szobák kultsait, nállam egyedül a’ láda ’s a’ rajta levő két lakat kultsa maradván, Ketskemétre kellett vinnem, mint Megye székhelyére, hol valamint Pesten sem lakván végette, kértem a’ lemondásom elfogadását, mit nem, de azt még is meg nyertem (de tsak szóval) hogy nem kellett vándorolnom ’s azóta azon Megyei Tisztviselők-145