Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

V. Irsa

kel legkisebb érintkezésbe nem voltam, elvitték-é a’ pénztárt ’s mit tsinálták vele, hivatalosan nem tudatták, mindöszve is annyit hallottam felőlié, hogy Szalontán egy küldöttség előtt (mind két Alispán Ur jelenlétében) fel nyitották ’s által adták Görgeinek.”53

A szabadságharc bukása után, 1850-ben Irsának 3400 lakosa volt, katolikusok, evangélikusok és zsidók. 1849. augusztus 27-én báró Haynau tábornagy napi 500 forint bírságot vetett ki a zsidó hitközségre. A hitközség ezt a magas összeget nem tudta előteremteni, nem fizetett, ezért auguszus 31-én a kecskeméti császári katonai parancsnok a zsidók bebörtönzésével fenyegetőzött.54

A jobbágytelkeket a negyvennyolcas törvények kihirdetése után nyomban tulajdonukba vették az úrbérekesek, Irsán harminc-harminc hold szántót. A szőlők nem tartoztak a telekrendszerbe és megváltásuk később történt. Egy cserelevél szemlélteti még 1853-ban is a nemesi tulajdonú szőlőt, melynek birtokosa nem nemes volt. „ ... mi egymás közt Irsa és Alberti határban létező szölleink végett kötelező örök és megmásolhatatlan cserére léptünk: i-ször Én alól is irott Varga György által adom Irsa község határában T. Szabó Jánosné aszszony Úri jogához tartozó két kapás szöllőmet, mellyet is 180 forintra betsülök Albert mező Városi lakosnak, Szeletzki Mihálynak cserébe az ő Alberti határban létező ugyan két kapás szöllejéért, olly formán, hogy Szeleczky Mihály fizessen nekem feladásul nyolezvan pengő forintot, mivel én az ő szöllejét tsak 100 pforintra betsülöm ... ”55

Tizenöt év alatt Irsa népessége nyolcszáz lélekkel kevesebb volt, mint 1850- ben. Az adatközlő irsai bíró a csökkenés okát nem mondja. „Irsa községnek népessége jelenleg fogyatékban van - ugyanis 1850-ben 3400 lelket számított, s a mai nap nints több 2600 léleknél, ugyanis Rom. csth. 900, Evang. Lutheran 1400, és zsidó vagy 300.”56 A zsidók a XVIII, században már jelen voltak Irsán, a századfordulón zsinagógát is építettek istentiszteleteikre. A hagyományok szerint nyersbőrrel és gyapjúval kereskedtek. Egyesek úgy megszedték magukat, hogy szűk lett nekik Irsa, kivándoroltak és tudományukkal bejutottak a bankárvilág vezetői közé. London-Párizs-Irsa, tartja a helyi szólásmondás.57

Irsa XVIII, századi társadalmának meghatározója a többrétegű nemesség volt. Amíg az ötezer holdas Albertinek csak egyetlen nagybirtokos ura volt, addig a hasonló kiterjedésű Irsának négy-öt középbirtokosa, számtalan kuriális és armális nemese. A középbirtokosok két és félszázadon keresztül megőrizték majorságukat, a kuriálisok közül csak néhányan, a többség alól kicsúszott a föld. Ám büszkék voltak származásukra, használták előnevüket és címeres pecsétgyűrűk csillogtak ujjaikon. Fiaik mesterséget tanultak, és mint rátarti, de nem fönnhéjázó kézműves mesterek szorgalmasan dolgoztak műhelyeikben, vásároztak, kereskedtek és italt mértek. Az úrikaszinóba nem iratkoztak be, de megalapítván az ipartestületet, örömökkel teli társas életüket ott élték, biliárdoztak, kár-146