Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

V. Irsa

a kamatra adott kölcsön visszafizetésére, s aki közölte vele, hogy kötelezvényét tovább adta a ceglédi uradalmi tiszttartónak, Volnhofernek ötévi kamatokkal. A választ Beleznay levelének hátlapjára fogalmazta: „Hogy ezen levelet die 7-a Febr Anno 1782-ben kezemhez vettem légyen, és hogy a bent irt Summával (480 forint) adós maradtam Sensibus Relognoscalom. Sign. C. Possiono Irsa die 9- Febr 1782. I. Irsay Pál”50

így vándoroltak a földek egyik kézről a másikra, így vándoroltak el innen a nemesi családok, vagy süllyedtek szegénysorra, mint a Zlinszkyek, a Pintérek és a Berhartok.

A napóleoni háborúk huszonöt évi gazdasági föllendülést hoztak a magyar árutermelő nemességnek és a jobbágyságnak, a kincstár fölvásárolt vágómarhát, nyergeslovat, bort, búzát, szénát, szalmát, azt sem nézte, hogy milyen a minősége. A XIX. század fordulóján sorra épülték a nemesi udvarházak, amelyek közül Irsán még ma is áll a Szabó-, Irsay József-, Irsay Károly- s Tassy- (?) másként régiposta épülete oszlopos előreugró verandájával. A jobbágyok is átvették ezt a klasszicista stílust, napjainkban is áll még néhány szép tornácos gazdaház.

A háború befejezésével ez a jólét megszűnt és a mezőgazdaság válságba jutott, a dús jövedelmek elmaradtak, helyébe gond és szegénység lépett. A menynyiségében és kiváló minőségében termelt áruk segítettek volna, ha lettek volna vasekék, vetőgépek, és fölhagyták volna a háromnyomásos vetőforgóval, a földeket dúsan trágyázták volna, ha télen-nyáron megbízható, jó utakon járhattak volna, és még sok minden volna. Széchenyi és a reformkori haladó nemesség és polgárság indította el a korszerű gazdálkodást. Addig azonban a parasztság helyzete a sok szolgáltatás, a földesúri kilenced, az egyházi tized, a robot, a megyei adó és a különféle ajándékok adásával egyre romlott. Szekfű Gyula mondja, hogy az egész magyar társadalom biztonságérzete, kulturális fölemelkedése a jobbágyság vállán, mint Atlasz vállán nyugodott. A kedvező időjárás esztendeiben még bírta a terheket a jobbágy, de rossz esztendőkben a teleken már éhezett. Ezzel az elcsigázott osztállyal országot tovább fönntartani már nem lehetett.

A liberális nemesség józan képviselői végre is belátták, a jobbágyságot terheitől felszabadítani az örökváltság reményében, mellyel az árutermelést majorságaikon bérmunkával, gépekkel végzik majd, nem pedig a jobbágyok elavult faekés robotján. Nem kis félelme volt a parasztforradalom, az elkeseredett nép fegyveres felkelése, amely minden bizonnyal maga szabadította volna föl magát. Megtörtént tehát az a példátlan eset a magyar társadalom életében, hogy az elnyomó osztály önként szabadította föl az általa elnyomott osztályt, 1848-ban a magyar nemesség megvívta a forradalmat. Az utolsó rendi országgyűlésen hozott törvények között a IX. törvénycikk „az úrbér és azt pótló szerződések alap-144