Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
bára biccentett. Soha nem mulasztotta el elmondani sebesülése történetét, melyet negyvennyolcban, honvéd korában, a cárándi ütközetben szerzett. Támaszkodott a kapubálványnak, előtte állt a hajlott hátú vén forradalmár, akit a hetvenhét év és a börtönök zsugorítottak görbére. Ennek a tanítónak mondta el Ceglédre hozott, Pesten melengetett terveit egy paraszti takarékszövetkezetről, a felnőttek írni—olvasni tanításáról, melyet fűszerezne közismereti beszélgetési órákkal, közhasznú és politikai ismereteket óhajtott nyújtani és időnkén egy—egy kis előadásra késztetni hallgatóit. A Népkörrel szándékozott kiadatni egy hírlapot, melynek címe készen állt: A munkások vasárnapi egyesületének heti közlönye. Természetesen a lapot saját nyomda készítette volna. „Nyomdánk mellé boltot nyitottunk volna, hogy abban minden szellemi t ermékünk, mi tulajdon sajtónk alól kikerült, megszerezhető legyen. Én már csak vénségemnél fogva is úgy képzeltem magam, mint a leendett egyesületnek családfeje és pedig nemcsak közönséges családfő, aki a többi családtagok között él, mozog, hanem olyannak tekinteném magam, mint aki egész lelkét a családba, az egyesületbe leheli.” A népkör tiszteletbeli tagjává választották, de terveit csak négyszemközt mondhatta el, alkalmat, hogy tömeg előtt beszéljen, nem kapott. A nagygazdák maguk szőtte terveiket vitatgatták, amelyek távol állottak Táncsicstól. így szakadt el a nagy reményeket fűzött gazdatársadalomtól, így maradt magára könyveivel és magányában írogatta a pesti Lámpás hetilapnak Ceglédi Leveleit, a ceglédieknek. Cikkeinek visszhangja nem támadt, bár a lap hetven példánya forgott közkézen a városban. Tanyai élete 1876. május elsejétől november elsejéig tartott. Elúnta a gazda aprójószágait terelgetni, a kamrakulcsot kiadni a béreseknek. Beköltözött Szijj Károly Szív utcai üres házába. A telet, a télutót és a tavaszt még kihúzták itt, aztán eladva nélkülözhető bútoraikat, elhurcolkodtak innen. A talajra nem talált, csalatkozott Táncsics búcsúzott Ceglédtől, vagyis csupán két embertől: Dobos János agg református lelkésztől, a turini küldöttség szónokától és Mokos Károly fiatal tanítótól a polgári iskolában. Ez egyetlen látogatás emlékét őrzi az iskola Táncsics Mihály neve. A felszabadulás óta büszkén is, meg szerényen is, mert a látogatást nem jelzi emléktábla, mely szerint a vén mester, népünk agg tanítója, a ma is álló épületben búcsúzott el Ceglédtől 1877-ben. (Ceglédi Hírlap, 1974. április 23.) Jegyzet, Táncsics Mihály az 1876—77-ik évben Cegléden lakott. Egy időben a beteg Szijj Károly újvárosi tanítót helyettesítette- Szijj Károly unokája értékes adalékokat szolgáltatott (Bozsánszki Andrásné, Cegléden született, 1899-ben. Madár u. 7.). Ceglédi életéről az idős forradalmár maga is ír. (Táncsics Mihály: Életpályám. Révai k. 1949. Bp.) 50
