Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
A FÖLDMÍVELÖ ALAPÍTÓJA Várkonyi István 1852—1918 A zsellérség a feudalizmusban alakult ki. Saját tulajdonú földje akkor csak nemes embernek lehetett, a nem nemesek dézsma- és robotszolgáltatásokért használták a nemesi birtokokat. A földhasználatnak azonban feltétele volt a szerszám- és a jószágállomány, ám ezzel nagyobbrészt csak a jobbágyság rendelkezett. A zselléreknek legfeljebb ha egy szerény_ lakóházuk volt, munkaeszközük sem a két kezükön kívül. Elszegődtek tehát pásztornak, béresnek, cselédnek, kapásnak, részesaratónak, földmíves napszámosnak nemcsak a nemesek birtokaira, hanem a jobbágyok telkeire is. Mig 1848-ban a magyar polgári forradalom a jobbágyoknak adta örök tulajdonul az addig használt földeket, addig a zsellérek csupán csak egy talpalatnyit kaptak a hőn óhajtott szántókból. A felszabadult jobbágy — most már gazda — valódi szabadságjogokat élvezett, részt vehetett a községek igazgatásában, tanácstag és presbiter lehetett, míg a zselléreknek csupán csak elvileg voltak jogaik és egyre jobban zsugorodó kenyerük. Arra a múltban példa nem volt, hogy a falu tanácsába, vagy az egyházak testületébe egyetlen bérest, napszámost beválasztottak volna. A zsellér, zsellér maradt egészen a földszabadulásig. Szenvedésekkel, éhezésekkel, korai halállal, kiútkereső vándorlásaikkal, babonákkal és szektákkal terhes történetüket hatalmas irodalom tárja elénk. Sorsuk megváltoztatásáért számosán küzdöttek, gyakran vállalva börtönt és megaláztatást. Voltak maguk közül valók is, mint a városunkbeli Várkonyi István, Urbán Pál, Kozma Sándor és Szálkái István. Mind a négyen béresek voltak, kubikosok, napszámosok, osztályuk életét maguk szenvedték, nem kívülről figyelték. De éles szemmel látták a kivezető utat, műveltséggel és kiváló szervezőkészséggel fogták egybe népüket, nem törődve üldöztetésekkel, börtönnel, testi és lelki megpróbáltatásokkal. Várkonyi István Cegléden született 1852. július 12-én, gyermekkorában kisbéres volt, serdülten napszámos. A mezővárosi krajcáros munkabér és az egyre szigorúbb munka elől gyakran vállalt munkát a pesti nagy építkezéseken segédmunkásként, kubikusként. A hirtelen fejlődő, világvárosi jövőt Ígérő főváros akkor minden szabadságot megadott a vállalkozóknak, köztük Várkonyinak is, aki előbb lovakkal kupeckodott, fuvarokat vállalt, hamar meggazdagodott, bérházakat vásárolt és tanult. Kiváló tehetséggel érettségizett, majd beiratkozott a jogtudományi egyetemre. 1889-ben belépett a Magyarországi Általános Munkáspártba, egy év múlva 51
