Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
A végvári Budán iparkodott a királyhoz. Mikor elébe bocsátották, kibontotta bőriszákját, kivett belőle egy rézbográcsot, arról leszedte a zsineggel rákötözött pergamentet, és megmutatta a mézben úszó török kezet. Dobzse László bólogatott, és kétszáz aranyat ígért ajándékba, hogy azt majd a Csanádi püspök kifizeti. Ez a Csáki Miklós püspök is Budán lakott, a budai zsoldosok el is vezették hozzá, de a violaszín öves, selyemreverendás főpap csak fintorgott, mikor kinyitotta az iszákot, és csúnyán megszidta Dózsát, mint a latrot, pénzt nem adva neki. Később a keresztesek ellen is föllépett, de nem sokáig kényeskedett, dölyfösködött, mert akivel úgy bánt, mint a zsivánnyal, néhány hét múlva karóba vonatta parasztjaival. , Székely György fölment az érsekhez panaszra, hogy a király kétszáz aranyat adott neki, de a püspök nem fizette ki. Hőstette bizonyítására Bakócz Tamásnak is kibontotta az arabeszkes rézedényt, kivette a mézből . a török jobb kezét. Azon még rajta volt a Korán-idézetes türkizgyűrű is. A bíboros, aki fényes kíséretével most járta meg Itáliát, szórta a pénzt, és gazdagabb ruhában járt mint egy fejedelem, nem iszonyodott, mert látott már effélét gyermekkorában Erdődön, ahol az apja faragóbéres volt az uraságnál, inkább csábította Györgyöt, hogy vegye föl a keresztet a félhold ellen. Dózsa elvállalta. A búcsúbiztos mondotta: — Jöjj el holnap, és skarlát posztóból rádvarratom és fölszentelem a keresztet. ,,Az esztergomi érsek Szent György vértanú napján, április 24-én, az 1514-ik esztendőt mikor írták, így indította meg a keresztes háborút, és azt a Györgyöt a had vezérévé nevezte ki, és költséget is adott neki.” Címeres levelet Íratott Dózsának a király, és egy falut adományozott hozzá. Ez a falu Belgrád és Temesvár között van, a címerpajzson pedig egy szablyát markoló, vértől csöpögő kéz. A valódi ujjakat Dózsa levágta, a gyűrűt felhúzta a maga ujjára talizmánnak, de az nem hozott neki sem szerencsét, mert mint a parasztok királyának, izzó vaskoronát sütöttek a fejére, és eleven testét tüzes vastrónon megégették. (Ceglédi Hírlap, 1974. június 19.) » Jegyzet Dózsa György életének és a parasztháború történetének kiváló forrása a kortárs Istvánffy Miklós könyve, innen merítettek írók, költők, ez a szerző forrásmunkája is. (Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Magyar Helikon. 1962. 52—56-1.) 46
