Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
A TURINI SZÁZAS KÜLDÖTTSÉG Az 1876-os esztendő válságokkal volt tele, emiatt az emberek élénken érdeklődtek a politika iránt, és helyeselve olvasták az Itáliában élő Kossuth Lajos cikkét a keleti kérdésről. A nagy száműzött felé fordult az ország apraja-nagyja, felidézték fél évszázados közéleti múltját, és természetesnek vették, hogy Cegléd december elején elhalt országgyűlési képviselője helyére őt óhajtotta megválasztani. A gondolatnak nem volt ellenzője egyik politikai pártban sem, de volt ellenállás magában Kossuthban, aki visszautasította a mandátumot. A tiltakozás az utolsó napon érkezett meg, a ceglédiek szándékukon nem változtattak, december 27-én ellentmondás nélkül országgyűlési képviselőnek választották, és meghirdették a Turinba való kiutazást, 1877. január 20-ra tűzve ki az elindulás napját. Tervüket közzétették a fővárosi lapokban is, nem várt bajokat zúdítva a nyakukba. A múzeumban ma is látható mozsarak durrogása ébresztette a várost ezen a napon öt órakor, majd félóránként újabb dörrenések, a nép tódult az utcákra, negyvennyolcas dalokat énekeltek, szólt a muzsika szakadatlanul, vonultak ki gyalogosan a vaspályára. Százan voltak a ceglédiek, tizenhatan a körösiek, az abonyiakkal. A dalárda a Kossuth-indulót énekelte és a Marseillest, a muzsikusok a nemzetőr dalokat. Meglengették a féltve őrzött lovas nemzetőrzászlót, és a pöfögő mozdony zajában lelkes éljenzések hasították a levegőt. Korszokás szerint, számos szónoklat hangzott el, a muzsikusok tust húztak, az egybegyűltek megéljenezték a hazát, száműzött nagy fiát, az elutazókat és az itthonmaradókat egyaránt. Zajos éljenzések közt húzott ki az oldalajtós kocsikból álló szerelvény, és míg el nem fulladtak a gyerekek, versenyt futottak a vonattal. A mély vasúti bevágás meredek dombján zászlókat lobogtattak a kámániak, Albertirsán szilvóriummal kedveskedtek nekik, Pilis, Monor és Üllő kivonult köszönteni őket. A pesti egyetemi hallgatók harminchármas bizottságot alakítottak a Százak fogadására, és plakátokat ragasztottak, hogy a tömegekkel demonstráljanak Kossuth mellett. De akcióba lépett a rendőrség is: leszaggatta a falragaszokat, a nép gyülekezett, ellepte a Nyugati pályaudvar előtti teret, a rendőrök benyomultak közéjük, és ököllel verték őket, az egyetemistákat pedig kordonnal szakították el a közben megérkezett ceglédiektől, akiket felhívtak, hogy kocsikon folytassák útjukat a Déli pálvaudvarra. de ők elhárították az ajánlatot: „Mint a szegény emberek, gyalog szoktunk járni, együtt jöttünk, és együtt megyünk.” Cseh László vitte a régi zászlót, mögötte, mint hajdan a nemzetőrök, hármas sorokban lépdeltek a küldöttség tagjai, akik kalapjukon vörös-fehér tollat viseltek, zöld 39
