Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
TANYÁK, SZÁRNYÉKOR, KALIBÁK Cegléd városiasodása a kiegyezés korában kezdődött. Sok minden megváltozott, mint ahogy szerte az országban, elmaradtak az avult módszerek, és új formák alakultak ki, bár jó ideig az új és az avult még egymás mellett élt. A korábbi állattartáson és földmívelésen kívül volt itt ugyan jelentős szőlőmívelés is, de kiszállításra nem sok termés került, legfeljebb az uradalom pincéjéből, egyrészt a cserői harminc holdról, másrészt a dézsmaborból. Most azonban hatalmas pusztákat forgattak szőlő alá. Ez időben került fölosztásra a Nagypáskom, a város alatti húszezer holdas közlegelő, belőle osztották a Járandóságokat, melyekből egy—egy jobbágytelek után huszonkét holdat juttattak, és most már a házas zselléreknek is, nyolcat számítva egy telekre, ezerkétszáz ölével elosztva. A szőlőkbe gyümölcsfákat ültettek. A mindmáig emlegetett Unghváry László akkor létesítette európai hírű faiskoláját. Korábban a tanyák igen szerény épületek voltak, szárnyékok vagy kalibák, emberi szállásnak a tartós földmunkák idejére, és elkerített résznek az igásjószágoknak. Ezek helyére most fehér falú tanyaházak épültek, a gazdák fiatal házas családjainak, téli—nyári kintlakásra. Az öreg, nyugalomba vonult gazda a városban lakott. Kint voltak a nagy istállók, bent csak egy fejőstehén, legfeljebb két ló, kocsival. Az ősi, fekete ugaron, hármas vetésforgó járta a kiegyezésig, mert a földeket nem trágyázták, vagy csak igen gyengén, istállótrágyával, a pihentetett, ugaron hagyott parcellák adtak táperőt a növényeknek. Most a hármas vetésforgó megmaradt ugyan, de ugar nélkül, az első parcellát istállótrágyával jól ellátták, abba kukoricát vetettek, a másikba árpát vagy zabot, a harmadikba búzát. A sertéstrágyának semmi értéke nem volt, még ingyen sem kellett senkinek 1870-ig, akkor egy Hörömpő János nevű gazda összeszedte a szomszédoktól az ingyen trágyát, kihordta a tanyájára. Szépek is lettek a vetései, gazdag lett a termése. A sertéshízlalás ezekben az években a várost országos hírre emelte, a vágott hízót Pestre szállították, az élőt Krakkóba és Bécsbe. A kétnapos ceglédi vásárokat úgy meglepték a sertéskereskedők, hogy a tanács 1869-ben engedélyt kért a negyedik országos vásárra. Addig céhi ipar volt, de a korszerűtlen céheket 1872-ben az országgyűlés megszüntette, helyettük ipartársulatok alakultak, a céhek jogköre nélkül. Az ipar megmaradt a kisműhelyekben, egy—két legénnyel, egy —egy inassal. Manufaktúrák még nem jöttek létre. 37
