Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
MUZSIKA SZÓL, VERBUVÁLNAK Az 1849-es győzedelmes tavaszi hadjárat hírére Engels a magyarok szabadságharcát „nagyszerű kelet-európai forradalmi háború”-nak nevezte. Kossuth ekkor igen sokat tett azért, hogy a honvédsereget továbbfejlessze. Kivívta a képviselőházban, hogy a tavalyi 200 ezer honvéden felül újabb ötvenezret adjanak. „Rohanó ár kell, hogy legyen most a nemzet ereje, melly elég hatalmas legyen elsodorni minden gátat, melly függetlensége valósítása elébe vettetik!” Az újoncokat megyénként vetették ki, s a megyék a falvaikra és városaikra osztották el. Cegléden az április 21-i városi tanácsülésen a következő határozatot hozták: „az újonczok kiállítása f. hó 22-én megindítandó toborzás útján kiállítani határoztatik, mely czélra Orosz János városi csendbiztos maga mellé veendő alkalmas segéddel bízatik meg és pedig Orosz Jánosnak fáradozási díjul minden újoncz után 1 váltóforint, a’ segédnek pedig 30 váltókrajczár. Mindhogy továbbá a’ toborzás sikeres előmozdításának fő kellékei a’ zene, kézdíj és élelmezés, a’ helybeli zenészek közül naponként felváltva öten rendeltetnek a’ toborzás vezetésére, s a’ toborzás útján beállott mindegyik újoncznak külön 20 pengőforintot, továbbá naponként egy font hús (ötvennégy deka) és két itcze bor (egy icce nyolc deci),valamint a’ zenészeknek is a’ szükséges élelmezés ezennel kirendelteti”. Akkor a forintban hatvan krajcár volt, három ezüst húszas. A segéd tehát fél forintot kapott. A pengőforint különbözött az egy időben használatos váltóforinttól. Értékesebb volt, egy negyed pengőforint volt egy egész váltóforint. A városnak kommenciós főzőasszonya volt a török idők óta. A városházán volt a konyha, ott étkeztek többek között a rektorok. Időnként ez a főzőasszony látta el élelemmel az átutazó katonákat is. A szabadságharc után bocsátották el az utolsó városi szakácsnőt. A toborzás, megszokottabb néven ver bunk, a francia háborúk idején keletkezett. Kétnegyedes ütemű muzsikára táncolták, cigányzenére. A bandát megállították, előlépett a vezértáncos csákóval a fején, csutorával a kezében, a zenekar lassan kezdte, a táncos kecsesen, méltóságteljesen lépdelt, aztán az ütem meggyorsult. Sarkantyúpengetés, figuravetések következtek. A nézők tömegéből előugrott egy fiatal, kivette a táncos kezéből a csutorát, húzott egyet belőle, majd kezet fogtak. Fejébe nyomtak 26
