Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
egy csákót és a fölcsapott legény már táncolt is a vezértáncos nyomában. Többen is tüzet fogtak, karikába álltak és rakták méltósággal, majd szilajon. A verbunknak Cegléden írásos emlékei vannak, éppen a „dühös frantziák” elleni toborzások idejéből, amikor a vezértáncos Taxoni Imre kiszolgált huszárkáplár és városi felcser volt. Néprajzi gyűjtéseimkor gyakran került szóba a verbunk, az adatközlések elterjedt, népszerű táncnak mutatják. Korábbi gyűjtéseimből bemutatok néhányat. „Öregapám negyvennyolcas honvéd volt. Felesége, Orosz Julianna sokat mesélt nekünk a verbunkról. Szülém is járt a verbuválókkal. A férje már a harctéren volt. Aki a kulacsból ivott, a csákót a fejibe nyomták, mán be is állt a táncba, mán velük együtt énekelt: Állj be, fiam katonának, Jobb sorod lesz, mint apádnak, Nem köll kaszálni-kapálni, Csak a lányok után járni.” (Bozsánszky Andrásné, 1899.) „Apám 1833-ban született. Honvéd volt. A bátyja is, tizedes lett. Apjuk, az én öregapám a városnál volt kocsis. Apám hetvenkét éves korában halt meg. Nagy szakálla volt, nem Kossuth-szakáll, csak amolyan. Ha már nagyra nőtt, ollóval nyirkélte. Csizmadiainas volt, mikor negyvennyolcban itt járt Kossuth, katonát szedni. A piacon szólt a muzsika. Toboroztak, ö is aláírt. Ment haza, otthon nemigen örültek neki. — Mi jé írtál alá? De csak elment a bátyja után, akit soroztak.” (Szalisznyó István, 1872.) „Verbung volt lakodalomkor, présházakban, ahol bor volt. Gyócs az ingem, sallangos, Ha rám veszem aranyos. Most is, most is azért vettem rám, Hogy sokan nézzenek rám. Akkor aztán bokáztak egyszerre. Karikába álltak a férfiak, egyesben álltak, nem fogták meg egymást. A nótára sokszorozták az apró ugrást, cifrázták. Mikor az utolsó sorhoz — nótaszöveghez — értek, bokáztak. Két láb egymás mellett katonásan össze, jobb láb körösztbe a bal elé heggyel, jobb láb kikanyarodik jobbra messze, jobb sarkot üti a balhoz.” (Ekkor a kilencvenegy éves adatközlőm eljárta előttem a verbunkot, úgy, ahogy a negyvennyolcas honvédektől tanulta.) A bokázó minden lépése ugrással volt, mindig jobb lábbal. Másik verbungnóta: Böszörményi László gazda, Földesúrból lett orgazda ... 27
