Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
A ceglédi nemzetőr zászlóalj iratait a szabadságharc leverése után megsemmisítették, csupán szóbeli hagyományok maradtak fönn napjainkra azokban a családokban, melyekben tovább élt negyvennyolc emléke. Más följegyzésekből ismerünk néhány nevet, tudjuk, hogy a lovasok parancsnoka Beksics Antal volt, a gyalogos és lovas helyettes parancsnok ifjú Gaiger József és Farkas Ödön, az oktatók közül mint kiszolgált katona, Sági Mátyás és Szűcs István drabant, Gavatini trombitás, Rádi Antal, Tóth István és Novák János dobos. Azt is tudjuk, hogy gyakorlóterük a mai Bajcsy-Zsilinszky tér volt, a Vörös ökör fogadó előtt. Egy hősi halott neve is ismeretes: Füle Miklósé. Esztendőnként, szeptember 24-én, a ceglédi Kossuth-emléktáblák és szobrok megkoszorúzásával egy időben méltó volna a kezdeményező Csizmadia Mihály negyvennyolcas főbíró síremlékére is virágot helyezni. Súlyos márványkő alatt nyugszik hősi múltunk öreg népvezére, aki utoljára hívta egybe az évszázados három város szövetségét, s akinek akkor országos tette volt a ceglédi határozat kibocsátása és érdeme, hogy városunkban kezdődött a szabadságharc fegyveres megszervezése. (Ceglédi Hírlap, 1913. szeptember 23.) Jegyzet Jellasics betörése veszélyeztette a magyar polgári forradalom vívmányait, a földhöz juttatott gazdák, utoljára a történelemben, Ceglédre hívták Kőrös és Kecskemét tanácsát, közös határozatukban fölszólították a kormányt a fegyveres ellenállásra, a maguk fegyvereit és életüket is fölajánlva. A ceglédi határozat lelkesítette föl Kossuthot, aki katonát toborozni elsőnek Ceglédre jött. (Sárkány József: A ceglédi határozat. Ceglédi Élet. Kossuth Múzeum időszaki közlönye, 1955. 1. sz- 45—47.) 25