Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
pap által haszontalan vallásos szertartások szerint ítéltessenek és büntettessenek”. A lelkészek megdorgálták, elvonták az úrvacsorát a tilosban járó legényektől és házas emberektől, de ültették őket a bűnösök padjába is és megkövettették velük az eklézsiát, mely penitencia az istentisztelet alatt történt. A vétkest egy fekete székre ültették, reá fekete posztót borítottak. Ahogy ott ült egymagában, a pap a fejére olvasta bűnét és a szentírásból vett indokkal ítéletet mondott. A posztó alatt mindezeket a pap után kellett ismételni. Kóbor hajdúk, martalócok, zsarolók, marhatolvajok, lólopók, rablók, csavargók, verekedők a három város törvényszéke elé kerültek. A bírák halált mondtak a gyilkos, tolvaj és gyújtogató fejére, máglyahalált a boszorkányokra. A megye megkövetelte a tanúkihallgatást, képviseltette magát a tárgyalásokon, s ha a három város bírái ítéletet mondtak, az nemes Pest— Pilis—Solt vármegyék Vice Ispánnya comissiójának ereje mellett, a vármegyei esküdtek jelenlétében tették. Ezzel szemben a török igazságszolgáltatás nem ismerte a közvádló intézményt, vádlók maguk a panaszosok voltak, tolvajlásban a kárvallott, gyilkosságban a megölt rokona. Törökös volt az a magyar, aki kádihoz fordult panaszra, a törökösöket a megye büntette is, ezért aztán a másodfokú ítéleteket leginkább a füleki várban hozták. A közbiztonsági emberek, a parasztvármegye tizedesei és hadnagyai úttalan utakon szekereztek vagy lovagoltak a megbilincselt rabokkal Fülekre. Volt úgy, hogy egy-egy szpáhicsapat közeledtére a hadnagyok leszedték a bilincseket, nehogy fölkoncolják a rabokat. A török pipázott és káromkodott, előtte nem volt bűn egyik sem, viszont a vármegye tiltotta. Az 1667. szeptember elsejei füleki megy egy ülés nemesnek, nemtelennek megparancsolja: Akit dohányzáson kapnak, első ízben tizenkét forintot fizessen vagy negyven kemény pálcaütésre feddjék, másodízben annak kétszeresére, a harmadszoros visszaeső a nemes vármegye tömlöcébe vettessék. Aki ördögadtát, ebadtát vagy teremtettét mond, akár nemes, akár nemtelen, első ízben hat forintra, másodszor száz pálcára, harmadízben halállal büntettessék. Épp így lakói, aki hallotta a káromkodást és nem jelentette. (Ceglédi Hírlap, 1978. január 11.) Jegyzet Régi jogszokásokon alapuló bíróságok „fogott bírákkal” a hódolt Tisza—Duna közének, abban is Cegléd—Kőrös és Kecskemét „három város bírósága” a magárahagyott nép erejét és biztonságát szolgálták. (Dr. Oppel Jenő: Igazságszolgáltatás. A három város törvényszékei. Monográfia 62—68.1) 18