Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)

fiúk vériből adjanak. Szúrják meg, oszt abból. A kérést nem akarták teljesíteni, az öregasszony még betegebb lett. Kénytelenek voltak elvinni a fiút és megszúrni. Mikor az első kortyot megitta, jobban lett, megitta mind a két korty vért, teljesen meggyógyult. A kisfiú pedig soványabb lett. Erre a rendőrségen elmondták a szülei, hogy a Sári néni elvarázsolta a fiukat, letartóztatták az öregasszonyt, megmondták néki, hogyha nem adja vissza a gyerek eredeti súlyát, tűzre dobják. De az azt felelte, hogy ő nem adja vissza. Másnapra kihirdették, hogy elégetik. Eljött a másnap, az öregasszonyt kivitték a vesztőhelyre és megkötözték, mikor földobták, visszaadta a gyerek eredeti súlyát. De hiába adta vissza, mégis eléget­ték. Azóta se volt nálunk ilyen. Tamaskovics Lídia VII. d. a 84 éves nagyanyja, Szalisznyó Benőné mesélte, aki még az édesanyjától hallotta 154. A csikó a kisfiúnak volt a testvére Volt egy házaspár, annak egy négyéves kisfia. Egy csikó tanyázott a kazlak alatt, a kisfiú mindig adott neki egy csésze tejet. Az anyjáék már nem engedték, hogy hordja ki a csikónak a tejet, agyonütötték a csikót, a kisfiú is meghalt. Éjszaka, mikor őrködtek a kisfiú fölött, egy boszorkány jelent meg, az mondta, hogy a csikó a kisfiú testvére volt. Szabó Piroska a 49 éves édesanyjától, Szabó Lászlóné, Fehér Esztertől hallotta Áll nélküli lovak (táltosok) Az állatlan ló alakjában megjelenő lények a táltos- és boszorkányhitből ismerete­sek, keveset tudunk róluk. (Gulyás Éva i. m. 496. 1.) A ceglédi hiedelem szerint ezek az alsó áll nélküli lovak táltosok. Kárt nem tesznek, csak ijesztgetik az embereket. Tüzes jelző járul hozzájuk itt, és ezeken a lovakon emberfej van, illetőleg fejetlenek, máskor ötlábúak. Majdnem minden történetben emberi hangon szólalnak: „Jól jártál, hogy nem ültél a hátamra, mert máskép elvittelek volna örökre!” (156) „Jó, hogy nem bántottál, mert az életed­del játszottál volna!” (157) „Ha még egyszer hazudtok, így jártok!” (159). A tált alapszó ősi örökség az ugor korból, jelentése varázslatos, varázserővel rendelkező volt. A szó a samanisztikus kultúra hagyománya, a sámán személyét jelölhette. (Magyar Nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Buda­pest, 1976. III. k. 832. 1.) 805

Next

/
Oldalképek
Tartalom