Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
155. A lónak nem volt alsó álla Apjának barátja járt egy lányhoz, későn volt, amikor ment hazafelé. Egy irányból lólegelést hallott, harsogtatta a füvet. Azt gondolta, hogy fölül a lóra, egy darabon lovagol, aztán elengedi. Odament a lóhoz, hogy megfogja, akkor látja, hogy nem volt meg az alsó álla, elment arrébb. Aztán gondolkodott, hogy tán rosszul nézte meg a lovat, visszament hozzá, akkor se volt annak álla. Megijedt és elkezdett szaladni. A ló nem ment utána. Szabó Klári VII. d. 156. A tüzes lovaknak nem volt álluk Nagyapám mesélte, hogy régen a tüzes lovaknak nem volt álluk. Tudja, hogy az egyik ló egy embert az orrával földobott a levegőbe, mert a hátára akart ülni, az ember a ló hátára esett, de az levetette, elszaladt messzire, kinevette az embert és ezt kiabálta: „Jól jártál, hogy nem ültél a hátamra, mert máskép elvittelek volna örökre!” Ezek a lovak táltosok voltak. Tóth Mária VII. d. nagyapjától, a 73 éves Tóth Antaltól hallotta 157. Tüzes, fejetlen ló ugráltatta a lovakat Egy bácsi kiment a temetőárokba lovat legeltetni. Ráült egy sírra és ott pipált. Egyszer csak hallja, hogy a lovak nagyon ugrálnak, odanézett, majd oda is ment, hogy miért ugrálnak. Nem látott semmit, de a lovak csak ugráltak. Nem volt mit tenni, elment velük haza. Mikor fölült az egyik ló hátára, az két lábra állt, vágtattak hazafelé, meg se álltak. Otthon a lovak bevágtattak az istállóba, a bácsi leesett, a lovak közé esett. Fölállt, akkor látta, hogy egy tüzes, fejetlen ló ugráltatta a lovait. Ez a tüzes, fejetlen ló visszament és azt mondta: „Jó, hogy nem bántottál, mert az életeddel játszottál volna!” Tóth Mária VII. d. a 63 éves Kovács Istvánná, Skultéti Anna mesélte, hogy ez még az ő nagyapjával történt ryí. Aló fején emberfej volt Törteién van egy kastély, nem biztos, hogy még megvan, ott egy uraság lakott. Egyszer az uraság meg a felesége elment hazulról, csak a szolgák maradtak otthon. 806
