Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
Mentek-mendegéltek, hajtja az ökröket tovább-tovább, látja, hogy az a két szem halad a szekér felé, mán a két szem a válláná’ van. Éjfélre járt az idő, az ember elaludt. Míg ő aludt, addig az a láthatatlan kifeszíti az egyik ökör száját, oszt belemén. Fölébred az ember, nem lát semmit: „de jó, hogy nincs itt az a két szem!” Mennek-mendegélnek, egyszer csak megszólal az ökör, mán mint az ökrökben az a láthatatlan: „Jaj, édes gazdám, de fáj a gyomrom!” A szellem az ökör lábába dugta az övét, eltörte az ökör lábát, el köllött vinni a vágóhídra. Ahogy levágják, a belit meg a gyomrát a szemétre vetik. Kutyák voltak a szemétdomb körül, volt húsz-harminc kutya, vendégséget tartottak. Az egyik kutya nem volt közönséges, ember volt, el volt varázsolva. Húzzák a kutyák az ökör belit, gyomrát, hasát, kigyütt abból a két szem és pillanatok alatt szép menyecske lett belőle. A kutya is visszaváltozott emberré. A két szem anyja boszorkány volt, az varázsolta el őket, mert a legény udvarolt a lányának. A kutya csak akkor bírt visszaváltozni, ha valamilyen állat beliből kiveszi a két szemet. Megesküdtek, lett egy kislányuk, az volt a körösztapja, akié az ökör volt. Vasas papától hallotta Szabó Mária VII. d. 92. A boszorkány fia nem nősült meg soha Volt egy boszorkány, annak egy szép fia, a fiú udvarolt egy lánynak, a boszorkány a pallásról leste, hogy megcsókolja-e a fia? A boszorkány vércsévé változott, s amikor a fia megcsókolta a lányt, lecsapott rájuk, oszt a fia orrából lecsípett egy darabot, mert tiltotta a lánytól, nem akarta, hogy elvegye. Kíváncsi volt, hogy mit hazudik majd a fia. Mikor az hazament, mondja az anyjának, hogy mikor sétálgatott a virágos kertbe’ egy méhecske lecsípte az orrát. Mikor ezt kimondta, a boszorkány megverte a fiát. Ezután, ha ment valahová, mindig vitte magával a fiát. Az nem is nősült meg soha. Szabó Mária VII. d. lakott nálunk egy öregasszony, a Terka néni, az mesélte 93. A boszorkány átváltoztatta a lányát kutyává nuk, ott volt minden léptükben-nyomukban. Észrevették, nagyon dühösek voltak, bementek a kocsmába, leültek az asztalhoz, de a boszorkány is ott termett, ráfeküdt a lábukra. Elment a fiatal pár, a boszorkány utánuk. Bementek a moziba, ott a boszorkány fujtogatta a lányt, az jajgatott. A boszorkány a lány anyja volt, nem akarta a lányát hozzáadni a fiúhoz, de az 774
