Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
hozzáment, ezért üldözte őket. Majd a lányát átváltoztatta kutyának, megverte, úgy hogy a kutya lesántult. Sántikálva ment a legényhöz és megcsókolta: „Elviszlek anyámhoz.” El is vitte, ott a boszorkány addig ütötte a kutyát, amíg vissza nem változott lánnyá. Ketten aztán megfojtották a boszorkányt. Azóta a lány meg a fiú boldogan élnek, ha meg nem haltak. Dani Margit VII. d. felv.: 1958. február 14. a berceli Fürst Mária, Dezső Jánosné, 84 éves öreganyámtól tudom 94. Varrott pofájú Volt egy boszorkány, az ura meghalt, a boszorkány megbolondult, úgy szerette az urát, a lányát nem akarta, hogy férjhez menjen. Mióta meghalt az ura, a lány egy lepedőt hordott magán, az alatt volt a szeretője. A boszorkány dolgozni járt, akkor amikor elment, a lány a lepedőt levetette, a szeretője ott volt. Amikor a boszorkány hazajött, magára csapta a lepedőt, a szeretője eltűnt. Ez mindig így volt. Gyün haza a boszorkány egyszer, kérdi: „Mi van abban a lepedőben?” A lány nem felelt semmit, csak megfogta belülről és összefogta. De a boszorkány letépte róla. A lepedő a legény volt, de akkor éppen fejjel lefelé. Másnap reggel a boszorkány elment dolgozni, a lány tűt, cérnát fogott, összevarrta a lepedőt, ahogy el volt szakadva. De nem tudta, hogy a legény fordítva volt, a képit varrta össze, mert a boszorkány az ajját szakította el. A legény mán meg volt varrva, de nem tudott lepedővé változni, mert hazajött a boszorkány. Meglátja a fiatalembert: „Igaz-e, megmondtam, hogy ne menj férjhöz, mert varrott pofájához mész!” Másnap a fiatalok megesküdtek, mikor a boszorkány nem volt otthon, de mikor hazajött, elzavarta őket. Szabó Mária VII. d. apuka mondta 95. A lány szeretőjét átváltoztatta macskává Volt egyszer egy banya, annak volt egy lánya. Az a lány mindig a kuckóba’ ült. Volt egy szeretője, de az anyja megverte volna, hogyha tudta volna. A macska ült vele mindig, ha az anyja nem volt otthon, az volt a szeretője, de macska állapotban. 775
