Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

62. Vixefirád vara

A török igen keveset törődött az elfoglalt területen éio magyarsággal. Legfőbb törekvése az volt, hogy gazdaságilag minél jobban kihasználja a területet és minél több adót szedjen be. A nép adózott a sajátmaga által művelt földje után, külön munkával szolgálta földesurát vagy a haszonbérlőt, akinek a földesúr a községet bérbeadta, l ki csak tehette, nyúzta, zsarolta az agyongyötört magyart.

Ezek ellen kereseti, védelmet Halas városa is a budai basánál, aki a város részére oklevelet adott. Ebben az oklevélben a basa Ígéretet tesz arra, hogy védelmet nyújt a városnak és felmenti az alól a kötelesség alól, hogy a Dunán járó hajók vontatásához evezősöket adjon. Egyúttal oltalmat ígért az ellen is, hogy bárki megzsarolhassa a várost (58). Nagykőrös városa is kapott ilyszerű oltalomlevelet, mert a török részére salétromot készített.

De ezek csak kivételek voltak, igazi védelmet a megyétől várt a lakosság.

A hódoltsági területen élő lakosság védelmére a vármegye a legcsodálatosabb intézmények egyikét teremtette meg a hódoltság ideje alatt. A világtörténelemben ritkítja párját ez az intézmény, amelyet ,,Parasztvármegye“ néven ismer a magyar történelem.

A Bocskay korát követő időkben találjuk meg először a felvidéken a parasztvámregye intézményét.

Keletkezésének ez a története. A török az általa elfoglalt területen állandóan készenlétben tartotta katonaságát a saját elfoglalt területének védelmére. De az ezen a területen elszaporodott kóborló katonák, rácok, hajdúk ellen nem nyújtott védelmet a népnek. A vármegye népét állandóan fosztogatták.

74