Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

II. Lajos, akiről a pápa követe azt mondta, hogy annyira jó ember, hogy semmit sem ér, nem volt alkalmas a rend helyreállítására.

A főurak pártoskodtak. Ekkor írta Rómába a pápa követe, hogy a magyar nem tűri az elnyomást, de képtelen a szabadságra.

Az 1525-ben tartott rákosi országgyűlésen a nemesség, a király tehetetlenségének láttára magának követelte a hatalmat.

A király gyengeségét mutatja az is, hogy zsidó kincstárnokát, Szerencsés Imrét elcsapja ugyan, de később ismét kegyeibe íogadja és a bányákat neki adja bérbe, hogy a török elleni háborúhoz pénzt szerezzen. Szerencsés Imre révén a zsidóság abban az időben nagy befolyáshoz jutott.

Ilyen szerencsétlen körülmények között tört be a török hazánkba.

1526. év augusztusában következett be a végzetes támadás Mohács mezején, ahol a magyar had szörnyű vereséget szenved, királya elesik. Ez a csata volt a bevezetője a török uralomnak, amely másfélszáz évig tartott, s országunkat tönkretette, a magyarságot elpusztította. A csatatéren maradt a fővezér, Tömöri Pál kalocsai érsek maga is, az ország legjobbjaival. A király pedig menekülés közben a Csele-patakban lelte halálát (49). Az akkori főurakról elmondhatjuk, hogy pártoskodásukkal romlásba vitték ugyan az országot, de meg is tudtak halni érte.

63