Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

51 Vác ostroma 1597-ben.

Nehéz viszonyok között foglalta el a trónt II. Lajos. A főnemesség, köznemesség egymással viszálykodott a hatalomért, a föld népe elnyomatásban sínylődött. A király hatalma az állandó viszályok mellett folyton gyengült.

Hadsereg nem volt. Az ország elszegényedett, a kincstár üresen állott.

Ilyen körülmények között zúdul rá az országra a török. Hunyadi János és fia Mátyás erős hadserege eddig távoltartotta a törököt hazánktól. Azonban a török birodalomnak Nagy Szulejman személyében oly uralkodója támadt, akinek célja Európa meghódítása volt. Mivel pedig ehhez az út hazánkon és főleg vármegyénkén át vezetett, a török újból megtámadta az országot.

Ebben az időben a német—római császár ellen nemcsak Velence, hanem a francia király is szövetségese volt a töröknek. Amikor tehát a magyar sereg Szulejmán hadainak Mohácsnál ellenállt, ezzel nemcsak hazánkat, hanem a nyugati császárságot is védte.

A török, Magyarországnak Bécs ellen való szabad átvonulás fejében békét és barátságot ígért. Azonban az ország, a nagy Hunyadi hagyományaihoz méltó módon, tovább is ellenállt a töröknek. De hiányzott ehhez a nagy király, vagy a kiváló hadvezér.

62