Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VII. A ceglédi református egyház harangjainak története

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE

VII. A CEGLÉDI REFORMÁTUS EGYHÁZ HARANGJAINAK TÖRTÉNETE

A ceglédi református templomok történetének kutatása közben több érdekes adatot találtam a harangokra vonatkozóan is Mivel ezek az adatok eddig ismeretlenek voltak, és mert az egyházközség múltjára a harangok története is sok tekintetben érdekes színt vet, úgy éreztem, nem lesz hiábavaló és érdektelen megírni a ceglédi református egyházközség harangjainak történetét.

Históriánkat kezdjük azzal, hogy a reformációra való áttéréssel református templommá lett az itteni Szent Kereszt tiszteletére felszentelt római katholikus templom is. Ennek a templomnak tornya nem volt, hanem egy a templomtól külön épített toronyszerű faalkotmány, a harangláb tartotta a harangokat. Szám szerint három harangja volt a XVIII. században a ceglédi református szent eklézsiának. Egyebet azonban alig tudunk ezekről a harangokról.

Az egyházi levéltárban fennmaradt régi írások csak akkor tesznek említést először a harangokról, amikor a templom 1753. március 27-én történt elvételét tárgyalják. Itt megjegyzi az egykorú krónikás, hogy a templom elvétele alkalmával az első harangot - valószínűleg az „első” megjelölés a három harang közül a legnagyobbat jelentette - a bizottság a reformátusoknak juttatta, mivel annak felírása bizonyította, hogy azt a reformátusok öntették. A harang 10 mázsa és 93 font súlyú volt, a felirata pedig ez volt:

„Fieri curavit SSS. Trinitatis Dei, Patris, Filii, Spiritus Sancti Communitas Czeglediensis Die 1. Februarii 1731”

Vagyis magyarul: A Szentháromság egy Istennek az Atyának és Fiúnak, Szentiéleknek tiszteletére készítette a ceglédi egyházközség. 1731. február 1.” Ez a harang az úgynevezett ősi templomban csak 10 esztendeig hívogatta a híveket, mert a templomot, mint már fentebb említettem, a katolikusok Mária Terézia idejében, a nagy rekatolizáció idején visszaperelték, és 1753. március 27-én elvették őseinktől.- 137 -