Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VII. A ceglédi református egyház harangjainak története

Dr. Szomorú István

Ezt a harangot használták őseink szakadatlanul, ahogy az egykorú feljegyzés mondja, s mikor elkészült az új templom, a harangot a templom mellett egy haranglábra akasztották fel, mert tornyot építeni nem volt szabad. Később azonban hosszú kérvényezés és instanciázás után 1768-ra felépült a torony. A hívek ekkor elhatározták, hogy az új toronyba már nemcsak az egyetlen harangot helyezik el, hanem királyi engedelemért folyamodtak, hogy még két újabb harangot is öntethessenek. A válasz kérvényükre azzal jött meg, hogy „ahol a felséges királyiul az exercitium szabad, ott az exercitiumhoz való eszközök és így a harangok is szabadok.” Öntettek hát azonnal két újabb harangot őseink Budán „tulajdon költségükkel”. A Brunner harangöntő mesternél öntetett két új harang kisebb volt, mint a templom elvétele alkalmával visszakapott harang. A másik harang 5 mázsa és 90 font súlyú lett, a harmadik pedig egy mázsa 70 font. Mindkét harangon latin nyelvű felirat hirdette Isten dicsőségét:

„Propilis sumptibus fvceri curavit in honorem 5.5. et individuae Trinitatis Dei P. F. et 5. Sancti Ecclesia Czeglediensis Helv. Conf. Addicta. ”

Magyarul: Az elválaszthatatlan Szentháromság egy Istennek, az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek tiszteletére saját költségén készíttette a helvét hitvallású ceglédi szent eklézsia.

1791-ben a középső harang meghasadt. Felküldték hát az 5 mázsa 90 font súlyú harangot Budára Brunner harangöntőhöz, aki annak a Brunnernek, aki öntötte, fia volt, és abban az időben igen jó harangöntő hírében állott. A hasadt harangnak fontját ez megváltotta a ceglédiektől 40 pénzben (valószínűleg 40 krajcárban), és öntött helyette egy újabb harangot, mely 6 mázsa 26 fontot nyomott. Ennek készítési díja 70 krajcárba került fontonként, de ebbe az összegbe bele számított a harang koronájának, valamint a harang verőjének és a hozzávaló szíjak, illetőleg kötelek elkészítése is. A harangöntő a szerződésben még két évi jótállási időt is fogadott, hogy amennyiben ez alatt az idő alatt a harang meghasad, díjtalanul újat önt helyette.

Három harangja volt a ceglédi református szent eklézsiának 1819-ig. Akkor a közel 80 éves legnagyobb harang meghasadt. Ekkor úgy határozott a consistoriális tanács, hogy a másik két harangot is beolvasztatja, és új harangokat készíttet. Fel is vitték szekereken a harangokat Budára, hogy ezek helyett „három alkalmasabb és nagyobb harangokat” önttessenek. Az 1819-es esztendő nyarán, június 8-án Eberhard Henrich pesti harangöntő mesterrel Haraszti Benjamin lelkipásztor és a consistoriális tanács jegyzője, Szabó András megegyeztek az új harangok öntésére vonatkozóan.

Később a tanács úgy határozott, hogy a legkisebb csengettyű-harangot mégsem olvasztatja be.

A régi harangokat mázsánként 120 forintjával vette át, öntési díjért számított 70 forintot, a differenciáért, vagyis amennyivel az új, nagyobb harangok nehezebbek lesznek a régieknél, mázsánként 190 forintot számíthatott fel.- 138 -