Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
Dr. Szomorú István toztatás nélkül elfogadta, és határozásilag kimondta, hogy „a templom építésének teljes befejezését a már elkészített tervek szerint szükségesnek tartja. A bizottsági javaslat értelmében is kimondott pályázat kihirdetését elfogadja, s az építkezéshez szükséges pénzösszeg kivetését meghatározza. Amíg a kivetendő összegek befolynak, a szükséglendő pénzösszegnek hosszabb időre olcsó kamatra valamely pesti pénzintézettől való felvételét határozza el”. A tanács elhatározza azt is, hogy ezt a nagy jelentőségű elhatározást a néppel is tudatni kell. Ezért két vasárnapon keresztül a szószékből meghirdette a lelkipásztor a november 9-én tartandó gyűlést, és felkérte a híveket, hogy minden szavazati joggal rendelkező férfi és nő jelenjék meg. A népgyűlés az elnökség által előterjesztett javaslatot a templom kiépítésére vonatkozóan egyhangúan magáévá tette. A népgyűlés lefolyása után ugyan néhányan Bíró Károly vezetésével fellebbezéssel fordultak az espereshez. A fellebbezést az esperes leküldte jelentéstétel végett az egyháztanácshoz, melyre az a következőket jelentette: „Lelkész-elnök által az egyháztanács megbízása folytán előterjesztetett a templom építésének teljes befejezését tárgyaló ügye, s nagy lelkesedéssel fogadtatott el, mivel az ügy előadása után dacára, hogy az elnök háromszor felhívta a közgyűlést, ellene senki fel nem szólalt, s a szabályrendelet értelmében szavazás elrendelését senki sem kérte, az elnökség a népgyűlés tárgyát kellőleg megvilágítván úgyannyira, hogy a legkorlátoltabb tehetség is teljesen megérthette azt, csak netalán szereplési vágy, vagy rosszakarat állíthat ellenkezőt. Az elnökség a tárgyhoz a szólási jogot megengedte, hozzá is szólották Farkas Sándor és Szabó Károly egyházközösségi tagok. Ezek csupán a költésvetésre kértek felvilágosítást, a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére is felhívattak, ellenben Bíró Károly nem a tárgyhoz szólván, tőle a szó szabályrendelet értelmében megvonatott. A közgyűlési jegyzőkönyvben felvett 2000 jelen levő egyházközségi tag száma helyesen vétetett fel, de az egyháztanács véleménye szerint több is volt a jelenlevők száma. Ami a fellebbezésnek azon részét illeti, hogy a népgyűlés összehívásáról egyházunk híveinek tudomása nem volt, a valóságnak szintén meg nem felel, mert mint a mellékelt november 2-i és november 9-i hirdetés is mutatja, a szószékből meghirdettetett, továbbá a Cegléden megjelenő „Cegléd” c. lap november 2-i számában is közhírré tétetett. Bíró Károlynak tévelygő, rosszakaratú eljárása, mint aki egyháztanácsunkat törvényellenes útra akarja terelni, figyelmébe ajánltatik esperes úrnak.” Az esperes ezt a jelentést tudomásul vette, és Biró Károly és társai fellebbezését elutasította. E kisebb jelentőségű ellenvéleményen kívül senki a népes ceglédi református gyülekezetben nem ellenezte hát a templom továbbépítését, bár az idősebb nemzedéknek még élénken emlékezetében volt az a sok baj és anyagi gond, melyet a gyülekezet a templom építésének első 35 esztendeje alatt átélt.-88 -