Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE Szász Károly püspök 1891. április 23-án, 24-én, 25-én, 26-án hivatalos látogatásra Ceglédre érkezett, s itt a lakosság és az egész egyház vezetősége határtalan lelkesedéssel fogadta. A látogatást bezáró egyháztanácsi gyűlésen terjesztették eléje az egyház vezetői azt a tervet, hogy a be nem fejezett hatalmas templom végleges befejezéséhez szükséges mintegy 40.000 forintnyi összeget kölcsön formájában valami úton-módon biztosítsa a ceglédi gyülekezet számára. Erre a püspök ígéretet tett, és utasítást adott a ceglédi egyháztanácsnak arra, hogy ebben az ügyben azonnal kérvényt intézzen az egyházkerülethez. A kérvény elkészült, be is lett adva, de a templom építése mégis más anyagi eszközökből épült meg. A hívek áldozatkészsége tette lehetővé később, hogy a monumentális épület elnyerje azt az alakját, mely mintegy 40 esztendeig oly nagyon jellegzetessé tette városunk közképét. Bár a templom átépítésére vonatkozó terveket először Balázs Ernő már 1889- ben benyújtotta, az ügy mégis elhúzódott. Takács József lelkipásztor és B. Molnár András főgondnok csak 1892-ben, mégpedig február 8-án hívott össze egy szőkébb bizottságot azzal, hogy a nagytemplom „végleges berendezésére vonatkozóan a javaslatokat részletesen megtárgyalja”. Megállapította ez alkalommal a bizottság azt is, hogy a templom új tervek szerinti átépítésével sietni kell azért is, mert a díszes templom a hibás fedélzet miatt a folytonos esőzés és hóolvadás által fenyegető romlásnak van kitéve. Már az előző fejezetben a Hild József féle templomkép leírása alkalmával is foglakoztunk ezzel a kérdéssel. A fennmaradt egykori kép, és a Hild által készített tervrajzok világosan mutatják, hogy a templom kupolatetője - mely lapos sátortető volt -, olyan kis eséssel volt építve, hogy az a rajta összegyülemlett esővizet és hólevet lassan tudta enyhe szögű esése miatt levezetni. A tető rosszul összeszerkesztett bádoglemezei között a nedvesség beszivárgott, és lassan-lassan átáztatta a boltíveket és a belső kupolát is. 1892. február 23-án tartott egyháztanácsi ülésen a lelkész-elnök bemutatta Balázs Ernő építész urat. Felkérte, hogy a templom végleges kiépítésének befejezésére készített tervezetét magyarázza meg az egyháztanács előtt a tekintetből, hogy mit és mennyit ölel fel az új építés, és mit és mennyit bont el a kitűzött cél elérésére a már meglevő templomból. Balázs Ernő előre bocsátván, hogy első tervezése némely módosulást szenvedett részben a kupolának elhelyezésére és alakjára nézve, amennyiben az újabb tervezetben egészen a pillérekre támaszkodik, és valamivel alacsonyabb, mint az első tervezésben, a nagy mintában volt, részint a keleti és nyugati karzatok célszerűbb berendezési tekintetében, és tudatja, hogy ezen módosításokat a kisebb alakú mintázat tünteti fel. Ezeket előre bocsátván, miután a tervet az egyháztanács jelenvolt tagjai előtt a feltett kérdésekhez képest a tanácsteremben, majd a templomban és a templom mellett a helyszínen megmagyarázza, felvilágosításait röviden következőkben foglalja össze az egykorú jegyzőkönyv:- 89 -
