Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
Dr. Szomorú István naplójában: „Megértem ebben az esztendődben (1867-ben) hírem, becsületem, régen gyűjtögetett kincsem értékének csökkenését, devalvációját...” * * * 1868-ban végre már teljesen komoly formában kezd kibontakozni a templom belső felszerelésének eszméje. De ez csak a következei esztendőben érik meg a kivitelezésig. Dobos János neje ebben az esztendőben kezdi meg az Úrasztala térítőjére a pénzgyűjtést. 1870-ben végre karácsony első napjára készültek el a padok, készen volt a szószék, s arannyal hímzett új térítőjével, ezüst kancsójával az Úrasztala. „És én mindezt arany, tömjén és mirha helyett karácsonyi ajándékul mutathattam be Istennek és Jézusnak”. A felszentelési ünnepség közelebbi sorrendjét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy az 1871. évben, tehát az ideiglenes használatbavétel után mintegy öt hónap múlva következett el. Pünkösd másnapján ment végbe ünnepség keretében. A felszentelési szertartást Török Pál, a dunamelléki egyházkerület püspöke, Dobos János kedves barátja végezte. Filó Lajos a kecskeméti egyházmegye esperese prédikált, míg az Úrasztala melletti szolgálatot Dobos János végezte. A nagy munka tehát anyagi gond, annyi tanácskozás, annyi hiábavaló rágalmazás, felületesség és számolásbeli gondatlanság után is befejeződött. Hild József eredeti terve szerint, kevés díszítéssel, de arányaiban monumentálisán állott a templom, a ceglédi református nép erőfeszítésének nagyszerű alkotása. A templomépítés első időszakának anyagi ügyeit összefoglalva a költségeket így részletezhetjük: az első évtized (1834-1844) kiadási költsége kitett 134.716 Ft, a második évtized (1844. május 1-től 1854-ig) 43.505 váltóforint értékű áldozathozatalt követelt a hívektől, a harmadik évtizedben már csak igen lassan haladt az építkezés (1854-1864), s ebben az időszakban már csak 7.652 osztrák értékű forintot költöttek el templomépítés céljaira, illetőleg a fennálló adósságok és kamatok törlesztésére. A negyedik korszak 1864-től 1871-ig a templom belső felszerelésének időszaka volt, s ez anyagiakban 23.203 osztrák értékű forintot igényelt. A templom építésének első időszaka tehát összesen: 178.221 váltóforintba és 23.203 osztrák értékű forintba került. Ebben a hatalmas összegben azonban, ahogy azt Dobos János megjegyezte, „legalább 55.000 forint kamat volt. Például az Örkényi kölcsönt kifizettük 1874- ig háromszor, s így jártunk a Pajor féle kölcsönnel is”. Az építés első időszakának végére érve írjuk le azt is, hogy milyen volt ez a templom, s hogy mennyiben különbözött a jelenlegi templomunktól, melyet a jelenlegi három ceglédi egyházközösség minden egyes tagja maradéktalanul a magáénak vall, bár az ténylegesen az 1949. évi egyházközségesítő szabályrendelet értelmében ma az úgynevezett „Nagytemplomi-egyházközség” egyedüli és kizárólagos tulajdona.- 84 -
