Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE A templomnak erről az alakjáról fennmaradtak a Hild féle tervek, és fennmaradt két fénykép. Lényegében a templom a maival azonos. Görög kereszt alaprajzú két tornyos, két oldalhajós templom, amelynek külső vakolása is lényegében azonos a maival. A tornyok felső hatszögletes része kezdődik, mely már későbbi ráépítés. Az oldalfalak kiképzése is azonos a maival, csak a karzatok feletti félkör alakú ablakok voltak sokkal nagyobbak és szebbek. A karzatok feletti ablakok ugyanis nem voltak függőleges oszlopokkal megszakítva, hanem az öntött vasból készült félkör alakú ablakkeretekben sugárkéveszerűen helyezkedtek el az osztások, és hatalmas arányuknál fogva igen impozánsan hatottak. A jelenlegi ajtóhelyen voltak, de a jelenlegi szélfogók nélkül, így a külső falsíkok aránya sokkal jobban érvényesült. A déli félkör alakú részen középen nem volt ajtó, hanem - mint az a katolikus templomokon lenni szokott - az apszis két oldalán a jelenlegi ablakok helyén volt jobbról és balról 1-1 ajtó. A befalazás későbbi építkezés során történt, s annak nyomai jól láthatók még a mai vakoláson is. A belső térben a három kar ugyanolyan volt, mint napjainkban. A külső képen a hatalmas síkok és arányok annyira lenyűgözők voltak, hogy nem is kellett semmiféle cicomát és faragványos ékességet alkalmazni, mert a hatalmas templom így is megtette a szemlélőre a maga hatását. A tornyok egyszerű kis gúlatetővel voltak fedve, s így volt a templom középső tere fölé boruló kívülről szögletesre kiképzett kupola is, mely belülről négy sarokpillérre és hatalmas bolthajtásokra épített belső kupolát rejtett magában. Ennek a tetőnek azonban az volt a hibája, hogy nagyon lapos volt, s nagy felületén sok eső és főként hó rekedt meg, mely olvadás idején nem tudott kellő gyorsasággal lecsurogni, és beáztatta a belső mennyezetet is. Óra a tornyokban nem volt, csak a helye volt kiképezve. A templom homlokzatát felírás nem díszítette. Az ajtók még egyszerű fenyőfa-ajtók voltak, s nem a jelenlegi hatalmas tölgyfakapuk. Az ablakok ugyancsak fakeretesek voltak. A padok nem a jelenlegi elhelyezésben voltak a templomban (főként a presbiteri helyek voltak másként elrendezve). Az apsisban levő padokban csak a presbitereknek és a tanítóknak volt ülőhelyük. Középen nagy bekerített térség közepén állott az ún. úrasztala, s ez előtt egy hordozható szelvény volt, amelyről prédikált a pap, tehát nem a szószékről végezte az igehirdetést. Erre azért volt szükség, mert a szószék helyét nem tekintették véglegesnek, ugyanis a templom használatbavétele után azonnal észrevették azt is, hogy a templomban a hangvisszaverődés miatt a gyengébb hangú szónok beszédét alig lehet érteni. A mozgatható szószékkel a legjobb helyet szerették volna megtalálni, sajnos ezt még ma sem sikerült meglelni. A szószék maradt az első beépítési helyén a mai napig is. * * * A templom közvetlen környéke ebben az időben még nem volt parkírozva. A templom körül - főképpen a keleti oldalon hatalmas eperfák szórták nyári időben sovány gyümölcsüket az iskolába érkező gyermekek elé, télen pedig ezeknek- 85 -
