Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

Dr. Szomorú István

esetben metsző gúnnyal fogalmazott vádakkal azok ellen, akik csak a saját szemszögükből tudják nézni az egyház mérhetetlenül összekuszálódott és megnövekedett anyagi bajait.

1861. március 21-én tanácsot választ az egyház.

Ennek névsorát is érdemes feljegyezni emlékezet okából:

Zsengellér István Boda Ferenc Hartyáni Sámuel id. Herczeg József Monori Sámuel algondnok Negyedi Ferenc gondnok Kapu József Ágai Mihály Szalai Lajos Gesztelyi János id. Csurgói Mihály Banai Pál

Csizmadia Gergely id. Csizmadia János Deli Balog János Cseh Mihály id. Váróczi István Soltész István Dobos Pál Vér János Orosz János

Dobos János (polgármester) Füle Sándor Macsali Mihály

A lépcsőzetekhez szükséges köveket ugyancsak Pestről, Feszi műhelyéből rendelték, de már az 1862 februárjában hozott határozat értelmében „vasúton szállították”. Az alig 15 évvel előbb megnyílt Pest-Cegléd-Szolnok vasútvonal így kapcsolódott be, mint segítő vállalat a ceglédi templomépítésbe.

Ugyanez év végén már a harangok kijavításának gondolata is felmerült a tanácsban. A következő esztendőben a belső berendezést kezdték tárgyalni. „Annyira féltette erszényét a nép, hogy azt az egyszerű tervet, mely szerint hetenként mindenik családfő 10 krajcárt tenne a perselybe, mely 1040 családfő után behajtott volna évenként 10-14 ezer forintot, elvettetett, ehelyett ismét önkéntes szabadadakozás sovány tehenét rendelték fejetni, illetőleg kínoztatni.”

1862. december 14-én a tanács ennek ellenére úgy határoz, hogy Hailer József főpallért megkéri, hogy készítsen részletes tervet arra vonatkozóan, hogy a templomot hogyan és mi módon lehetne berendezni. Egyben elhatározta azt is a tanács, hogy a szükséges pénzösszeg birtokaránylagosan legyen a hívekre kivetve.

Heiler József csak a következő esztendőre készítette el a terveket, s a benyújtott költségjegyzék szerint a kőműves munkákat 3.200 forintban jelölte meg. Az egyház vezetősége ehhez a bútorzatot is hozzászámította, s mintegy 7.000 forintot kalkulált. De mert már az építkezésekben nagy tapasztalatra tett szert, tudta azt, hogy egyetlen előirányzat sem lehet tökéletes, s ezért az újabb építkezés költéseit 10.000 frt. összegben állapította meg, mint keretösszegben, s ennek birtokaránylagos kivetését is elhatározta. A templomépítés, illetőleg a templom belsejének berendezése már ekkor égetően szükségessé vált. A templom a falak mellett még mindig tele volt a hatalmas állásokkal, az ideiglenes ülőhelyek, a- 82 -