Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE utcai perselybe befolyt...............................................................................17 Ft 5%-os helybeli kölcsön........................................................................4.350 Ft 6%-os vidéken felvett kölcsön...........................................................2.000 Ft városnál volt iskolai pénz.......................................................................700 Ft szabó céh adománya...................................................................................67 Ft a szűcs céh adománya.............................................................................100 Ft szálfák árából visszatérítés.................................................................2.756 Ft és....................................................... 603 Ft más kisebb bevétellel együtt összes évi bevétel.......................29.374 Ft összeg kiadás összege........................................................................28.984 Ft Az első három esztendő számadásainak részletezése után Dobos János a követ­kező megjegyzést írta: Jegyzés az eddigi pénzkezelések mineműségére: 1. Az utcai perselyek keletkezéséről és mikori megszűnéséről nincs semmi adata a jegyzőkönyvben. 2. Templom kasszáról, generális pénztárról van említés a szám­adási könyvekben, azonban ennek keletkezéséről, miként kezeléséről nincs sem­mi adat vagy határozat.' Dezső János gondnok 20 nyugtájából annyi bizonyos, hogy ez a pénztár létezett, generális jegyzőkönyve volt, és hogy egyszerre több pénztárnok által kezeltetett. A generális protokolumot, amelyre Kapu Gábor szám­adásában hivatkozás történik, nem találtam meg. Nyomorúságos zűrzavar ho­­mályosítja a számadásokat. Sok ideig hevertek az első számadások Dezső János és Váróczi István idejéből vizsgálatlanul. 1837-38-ban kerülnek ezek elő, mikor már az adatok hitelességére oly nehéz volt visszaemlékezni, és így azokat kiiga­zítani. De ennek okai aligha voltak egészben az említett gondnokok. Eddig tart Dobos János jegyzése. Kemény és szigorú szavak ezek, de a valóság­nak hű tükrét jegyezték fel az utókor számára. Egy és negyed század múltával csak fejcsóváló hitetlenkedéssel olvassuk ezeket a sorokat, pedig az ügyintézés­nek ez a primitívsége még nagyon jellemző volt arra a korra. Hiszen a gondnokok - az írásuk mutatja legjobban - írni olvasni alig tudó egyszerű gazdaemberek voltak, akik mindennapos egyéb teendőik mellett vezették az egyház számadása­it, eszközölték a kifizetéseket, s bizony abban az időben még nem voltak olyan tökéletes segédkönyvek mint manapság, amikor könyveléstechnikai ismeretek­kel rendelkező személyek vezetik a gondnoki hivatalt a gondnok mellett. De vizsgáljuk tovább a számadásokat Dobos János feljegyzései nyomán: A következő két esztendőről (1837-1838 első fele, vagyis május 1-ig) már há­rom számadási könyvet is vezettek, de ezek a felülvizsgálatlan könyvek igen fo­gyatékosak voltak. Az egyik könyvben éppen annyi a bevétel mint a kiadás, de négy teljes hónapról nincs semmi bevétel bevezetve. A következő könyv még érdekesebb, mert itt másfél esztendő kiadása van bevezetve, s csak egy esztendő bevétele. A harmadik csonka esztendőről szóló könyvet az esperes felülvizsgálta, és azt kifogástalannak találta.-69 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom