Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
III. A Nagytemplom
Dr. Szomorú István eldöntése volt, hogy a templom milyen legyen? A leégett templomot hozzák-e újra rendbe, nagyobbítsák-e meg, vagy pedig építsenek egy teljesen újat, s ha újat építenek, a régi templomból mit és milyen mértékben lehet felhasználni? A második kérdés az volt, hogy az építéshez szükséges anyagot akár a régi templom megnagyobbításához, akár az újnak felépítéséhez, e kőben és fában szegény alföldi vidéken mi módon tudják elegendő mennyiségben beszerezni? A harmadik kérdés a pénzkérdés volt, vagyis hogy az építkezéshez szükséges nagy összegeket honnan és hogyan termetsék elő? Vegyük a kérdéseket egyenként elő, és az egykorú adatok birtokában feleljünk reájuk rendre. Az első kérdés tehát az volt, hogy a leégett kistemplom romjait hozzák-e rendbe, vagy helyette teljesen újat építsenek-e? Nánási Szabó Károly, az eklézsia lelkipásztora a templom alapkövében elhelyezett emlékiratban erről a kérdésről így ír: „Egy nagy kérdés volt fenn, melynek célirányos megfejtésétől függött annak (ti. az építkezésnek) előmenetele, ez nevezetesen az volt, hogy a leégett, és ez által nagyon elgyengült falak igazíttassanak-e ki, és nagyobbíttassanak-e meg, vagy pedig egy alapostól új, nagyobb és célirányosabb templom építtessék-e? Sok idő fejtöréssel telt el, míg ez a kérdés némelyeknek, nem mondom fösvénységök, hanem minden régihez, óhoz rendkívüli ragaszkodásuk miatt eldöntetett. De csakugyan végtére mindazért, hogy a régi templom különben is a nép sokasságához képest szűk és kicsiny, mind hogy az elgyengült falak a fellebbvitelt meg sem is bírhatták, kiszélesíteni pedig a különben is nagy hangot kívánó épületnek valamelyik oldalát céliránytalan lett volna: mind az elöljárók, mind a nép közakarattal oda nyilatkoztak, hogy egészen új templom építését óhajtják.” A hívek buzgóságát növelte más szomszéd városbelieknek adakozása, mert rövid idő alatt tetemes összeg gyűlt össze, már „nemcsak az építésről általánosságban, hanem az épület formájáról és nagyságáról folyt a tanácskozás”. Az egykorú egyháztanácsi jegyzőkönyv emlékezet okából ezeket jegyezte fel: „Hogy dicső céljának megfelelhessen az eklézsia, a magyar hazában igen nagy érdemű pesti építőmester, Hild József urat kérte meg egy templomnak és toronynak újonnan való felépítésére, aki is elfogadván az eklézsia bizalmát, az épület helyének megtekintésére, és annak minőségéről való tanácskozásra lejött ide Ceglédre, mely alkalommal a még fennálló torony mellé egy másiknak és a templomnak fundamentumából való újra építése határoztatott el”. Szabó Károly az emlékkőben elhelyezett iratban részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy „miért építtetett az egyház két tornyot? Miért nem maradt meg egyes magas torony mellett?” E kérdésre így válaszol: „Nem kevélységből, vagy nagyravágyásból, hanem képtelenségből és pénzkímélés tekintetéből. Képtelenségből azért, mert a (tervezett új) templom nagyságához illő magasságig való fölemelést meg nem bírták a tűz és harangok lehullása által rongált, és mintegy megrokkant falai a régi tor- 54 -
