Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
Dr. Szomorú István tóttá, hogy „sem a kőtemplom építése - mely már megépült sem pedig ennek a toronynak az építése nem az egész ceglédi helvét hitvallású, vagyis református gyülekezet kívánsága, hanem csak azoké, akik nem fizetnek, „mert siratja és sírni fog szegény adófizető község”, mert már a templomépítés miatt is jelentős adósság maradt a reformátusok nyakában, s most ehhez még újabb terhet nem lehet engedélyezni, mert akkor nem folynak be a földesúri szolgáltatások, nem folynak be a közadók, és veszedelembe kerül a tized is, melyet a reformátusok ebben az időben már a katolikus papnak is tartoztak fizetni. A második pontban azt adta elő az apácák ügyvédje, hogy a cserfaoszlopok nagy részben már megvannak, és csak az összerakás hiányzik már, és bizony az oszlopok azt mutatják, hogy a torony szilárd és tartós lenne. Kár lenne hát ezt a faanyagot elkótyavetyélni, és helyette kőtornyot építeni. Harmadszor: nem helyes a reformátusoknak az az állítása, hogy ezen a vidéken a fa drága, mert a szomszédos Szolnok városából lehet bőségesen fát hozni, s nem kell szükségképpen a ceglédieknek dunai szállítású fát hozatni. Negyedszer pedig: azt is előadta a fiskális, hogy kő ugyan van a ceglédi határban, de az „beneficium”, s mint ilyen, csak a katolikusok szükségére használható fel, mert a katholikus templom is romladozott állapotban van. Sőt annak a tornya most épül, addig ugyanis - mint azt az első részben elmondottam - csak harangláb tartotta a harangokat. A parochiára is kell a kő, így hát a toronyépítéshez egyetlen darab követ most nem tudnak adni a reformátusoknak. A katolikusok e négy pontból álló beadványt elküldötték a ceglédi reformátusok tudta nélkül a helytartótanácshoz 1758. augusztus 29-én. A válasz a vármegyéhez meg is érkezett ebben az ügyben október 19-ére. Ebben a válaszban pedig utasíttatott a vármegye, hogy ez ügyben folytasson vizsgálatot, s amennyiben a reformátusok a torony építéséhez szükséges faanyagot már összehordták, azt ne engedje a vármegye elrothadni, hanem adjon parancsot az építkezés megkezdésére, továbbá vizsgálja meg, hogy az adófizető polgárok haszontalan költekezésbe lennének-e toronyépítés által víve. A kő előteremtése ügyében folytasson helyszíni vizsgálatot. A reformátusok erre ismét beadtak egy ellenokiratot magába foglaló iratot, melyben ők is sürgették a helyszíni vizsgálat mielőbbi megtartását. 1758. november 20-án rendeltetett el a vizsgálat, melyet ismét Kostyán Imre vezetett, de bizony a helyszíni szemlét csak a következő 1759-es esztendő február 5-én folytatták le, amikor a kifogásokra református részről tett ellenérveket Kostyán Imre megerősítette, a katolikusokét pedig elvetette. Mégis a kőtorony építéséből nem lett egyelőre semmi, mert a vármegyén „a királyi intimátum tenora úgy vétetett fel és úgy magyaráztatott, mintha tőlük a kőből való toronyépítés elvétetett volna s fából engedtetett volna meg.” Erre aztán megint kérvényezés következett. Az egyházi matrikulában hosszadalmas leírását olvashatjuk ennek a sallangos fogalmazású beadványnak, melyben előtárták a ceglédiek érveiket, és kérték a királynőtől „térdhajtással dolgunknak kellemetes végét”. „Ezen együgyű instanciánk oly foganatos lett, hogy következendő gyűlésbe beadott instanciánk- 38 -
