Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE nem is olvastatott el, maga titulált Méltóságos Gróf Fekete György ő exelenciája proponálván és magyarázván dolgunkat, recomendációval együtt a kívánt testi moniálist és feleletünket felküldeni kegyesen parancsolta.” Hosszú idő telt el még ezután, kérvények, beadványok, magyarázkodások indultak a különféle hatóságokhoz. Az ügy azonban nem akart döntésre megérni. Míg végre aztán ez is elérkezett. 1762. július 1-jén érkezett a kegyes királyi resolució, amelyet aztán augusztus 2-án tárgyalt a vármegye. De megint baj volt az írással, mert most meg az nem volt tüzetesen meghatározva, hogy hány öl magasságú lehet a torony, s ez a körülmény abban az időben igen lényeges volt. A vármegye ennek eldöntését a váci püspökségre bízta. A püspökség most már nem húzta a dolgot sokáig, hanem tornyunk kőrakásának falát 8 ölnyire, tetejét pedig a pesti páter franciskánusok tornyának formájára szabta, és erről a pecsétes írást kiadta. * * * Meglévén határozva a torony magassága is, most már csak a torony helyének végleges meghatározása volt hátra, mert ebben az időben még ezt sem dönthette el saját hatáskörében az egyházközség vezetősége. A vármegyéről lejött Kostyán Imre szolgabíró, jelen volt az apácák ügyvédje és tiszttartója, s bizony ők azon mesterkedtek, hogy „mentül alkalmatlanabb és dísztelenebb helyre essék, vagy az utcán által, vagy keresztül a templomon által, nem a templom végiben, hogy valaha össze ne ragasztathasson a templommal.” A kiküldött szolgabíró azonban az efféle akadékoskodást nem tette magáévá, és saját hatáskörében ki is mérte a torony helyét a templomtól „heted fél ölnyire észak felé úgy, hogy a közepének megfeleljen”. Ezt az intézkedést azzal indokolta, hogy a tornyot a ceglédiek nem ragaszthatják össze csak királyi engedelemmel, s ha a király ezt megengedi, akkor az ellen úgy sem tehet ellenvetést senki. Jelen volt ezen az aktuson a fentebb felsoroltakon kívül Botka István plébános, nemes Nagy Mihály, városunk főbírája, Lukács Ádám nótárius, továbbá Osgyáni András, Ungvári János, Orosz István, Vágó Péter, Farkas István esküdtek és „sok egyéb, többnyire helvetica confession levő lakosok”. A torony helyének pontos kimérője egy pesti építőmester, név szerint Breitmüller József volt, aki az egész építkezést is vezette. Ekkor már késő ősz volt, az esős idő korán beköszöntött, úgy hogy az építkezéshez szükséges kő és mész összehordását nem lehetett elvégezni, de ezt a munkát is elvégezték a téli fagyok beköszöntésével. S mert februárra már megenyhült az idő, az építkezést is meg lehetett kezdeni e hónap 25-én. Az egyházi levéltár egyik becses régi okmánya az az eredeti szerződés, melyet az egyház vezetősége 1762. augusztus 15-én kötött a pesti Breitmüller (máshol ceglédi népi nyelven írva Pajtmiller) József kőművesmesterrel. E szerződés azt mondja, hogy a vállalkozó az eklézsia elöljáróival és a község vezetőségével egyezett meg. Ebben az egyezségben az áll, hogy a mester „a föld színén felül 8 ölnyi magasságú kőrakású” és a „vármegye által is approbáltatott delineáció szerint- 39 -
