Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
Dr. Szomorú István volt az ő rendházukhoz - arra vette rá a vármegyét, hogy ne engedjen többet, mint 16 öl hosszú és 6 öl széles templomhelyet, mely a kőfalkerítéssel lett volna ekkora. Az eklézsia kurátora a megyegyűlés után elment Hornyi Gáborhoz, „addig instál”, míg szíve meglágyul, és nagy nehezen úgy engedé aztán a templom hosszát 18 ölre, szélességét pedig 7 ölre a kőfallal együtt. így a templomépület és a kerítés között maradt mintegy 3 és fél széles térség. Az engedélyt így adták ki. Mikor megvolt az engedély, már csak az építkezéshez szükséges anyagokat kellett előteremteni. Igen ám, de itt megint bajok lettek, mert a földesuraság a helyi kőbányákból nem engedélyezett „egyetlen ökölnyi nagyságú követ sem” vágatni. A kőbányák ugyanis mind az apácarend tulajdonát képezték. Bár előzőleg engedtek 100 öl követ vágni, ám még azt is visszavették, s a befektetett pénzt is csak 6 esztendő múlva voltak hajlandók ezért megtéríteni. így aztán a kő-ügyben Nagykőrös város főbírójához, Pataki Istvánhoz fordultak a reformátusok, a körösiek a nyársaptái határon engedték meg a kőbányászást. így aztán az Isten csudálatos „gondviseléséből nem pénzen, hanem ajándékon jutának a kövekhez”. A gyenge minőségű kövek mellé még mogyoródi követ is vettek mintegy 150 ölet, és így teljes egészében biztosították az építkezéshez szükséges kőanyagot. A kőfuvarozás lebonyolításában igen sokat fáradozott és szorgalmatoskodott Gyarmati János. Igen ám, de nem is lett volna ez a kor az ellenreformáció kora, ha mindez olyan simán ment volna. Hiába volt meg az építési engedély, hiába volt meg az anyag, újabb akadályt találtak ki, ami hátráltatta a munka megindulását. A protokollum elmondja, hogy „amely helyet először az urak mutattanak - Timár György háza előtt, mely már most kántor uram háza vagyon, melyet sok fáradtság és földhordással töltöttünk fel, de volt ez az Istennek csudálatos gondviseléséből, mert az előtt az utca széliben lett volna közel a malomhoz, amelyből sok alkalmatosságot kellett volna szenvednünk, de már most csendesebb és nyugadalmasabb helyen vagyunk”. Ennek a területnek a pontos rajzát elkészítették, mely másolatban még a mai napig is megvan. Ennek alapján tudjuk azt, hogy a templom, a jelenlegi nagytemplom nyugati oldalán levő tornyának folytatásában - dél felé - feküdt, körülbelül azon a helyen, ahol ma a templom nyugati oldalhajója terül el. A jelenlegi bazársor közepén feküdt a lelkipásztor lakása, ettől délre volt egy szerény épület, mely a fiúiskola volt, északra pedig - körülbelül ott, ahol jelenleg a bazársor északi vége fekszik - a lelkész kamrája és mellékhelyiségei feküdtek. A templomkert és a nagy központi iskola közötti területen feküdt az egyetlen teremből álló leányiskola, mely egyúttal a kántor lakásául is szolgált. * * * 1753. november 28-án a már sokat emlegetett Kostyán Imre vármegyei szolgabíró ismét Ceglédre érkezett Huszár József kíséretében, hogy megtartsa a hely-32-
