Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
Dr. Szomorú István A kiküldöttek vitték az okmányokat a kancellárhoz, és személyesen is előadni kívánták előtte, hogy a ceglédiek „minémű régi ususában (használatában, birtoklásában) vannak a templomnak”. A kancellár nagyon meglepó'dött a ceglédiek elszánt magatartásán, s előttük kifejezésre is jutatta, hogy bizony nem gondolta, hogy „a ceglédiek templomuk megtartásában ilyen messzire menjenek”. De egyúttal elmondotta a ceglédi deputánsoknak, hogy a földesuraknak olyan hatalom adatott a maguk territóriumaikon, hogy ott szabadon diszponálnak a templomhasználatot illetően. A kiküldöttek erre visszatértek Ceglédre, és itt beszámoltak kiküldetésük sikertelenségéről. Itthon a dolgokat jól meghányták-vetették, és mert a környező községek példája arra tanította a ceglédi reformátusokat, hogy őket a templomot illetően a legnagyobb veszedelem fenyegeti. Darvas József tanácsára ismét folyamodtak a körösi Laskai János és a ceglédi Vecsei János személyén keresztül a kancellárhoz. Ezúttal kétszáz darab birkát is ajánlottak fel, hogy így „szíve hozzánk fordulván, szerencsésebb lenne dolgunk, de a kancellár akkoron is azt mondotta, hogy jobb leszen, ha önként oda adjuk templomunkat, és másiknak építése iránt instalálunk, hogy ilyen minden accessoriumok és appertinentiák kezüknél megmaradjanak”. Ugyanekkor még más baj, más vád is felszínre került. Azzal vádoltatok a ceglédiek, hogy az engedélyezett egy prédikátor helyett kettőt tartanak. Erre a küldöttek azt hozták fel mentségül, hogy az idős prédikátor már a szolgálatban nagyon megfáradt, s neki „quietálni”, pihenni kell, s az ő segítségére hozták be a második prédikátort. Tulajdonképpen a tényleges prédikátor (az újonnan hozott), aki minden szolgálatot elvégez. A kiküldöttek látták azt, hogy bizony a ceglédiek templomának ügye igen rosszul áll, azért még egy újabb protektort is megpróbáltak. Elmentek a kiküldöttek Prónai Gáborhoz, aki sok „szép motivákból álló instanciát concipiála”. Ez a hosszúhosszú beadvány teljes részletességgel elmondja, hogy a ceglédi reformátusok milyen régtől fogva használják a templomot, és az emberemlékezet óta soha nem volt a katholikusoké. Ezt az instanciát adták a már két ízben odafent járt Vecsei János kezébe, hogy „semmit ne késsen, hanem sietséggel menjen és mikor a templomba megyen a felséges király, adja a kezébe”. Pozsonyba érve Vécsei János érdeklődött a Helytartótanácsnál az iránt, hogy a ceglédi reformátusok temploma ügyében történte intézkedés. Itt tudta meg aztán a szomorú hírt, hogy a király végső „sentenitája” kijött 1753. február 1-jén, s ebben az állt, hogy a templomot a tavasz folyamán az összes accessoriumokkal és appertinentiákkal együtt át kell adni a katolikusoknak. Az újabb felterjesztést az 1753. február 1-jén kibocsátott Helytartótanácsi határozat nem vette figyelembe, hanem elrendelte a templom elvételét „összes tartozékaival együtt”.- 26 -
