Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VII. A ceglédi református egyház harangjainak története

Dr. Szomorú István átadása, illetőleg átvétele jegyzőkönyvileg eszközlendő a harangok árából befo­lyó térítési összeg, mint új harangok beszerzésére és felállítására szolgáló külön alap gyümölcsözően és megfelelően kezelendő. A harangok átvételére 1916. augusztus 10-én került sor. Az átvételi jegyző­könyvet az egyház részéről Takács József lelkipásztor, Fabianek Vilmos h. fő­gondnok, Füle János és Nagy Sándor egyháztanácsosok írták alá. Az átadott ha­rangok súlya 4167 kilogramm volt, az érte járó összeg pedig 15.668 koronát tett ki. Az egyháztanács (amelynek ezen a nevezetes ülésen a következő tagjai jelen­tek meg: Farkas László, Kosik Sámuel, Varga András, id. Márta Ferenc, Zsengellér István, Zsengellér László, Boda Ferenc, Zsengellér Gyula, Nagy Sándor, Dely Kár­oly, Dávid Ferenc, Kernács József, Dobos Ferenc, E. Tóth János, Fabianek Vilmos h. főgondnok, egyháztanácsosok és Dávid József egyh. Tan. Jegyző) a szeptember 3-án tartott ülésen hallgatta meg a jelentést a harangok átadásáról, s ekkor úgy határozott, hogy az érte járó kártalanítási összeget nem ajánlja fel a hadvezető­ségnek, hanem azt mint az új harangok beszerzési alapját külön kezelni rendelte. A harangdíjakból eredő bevételek lecsökkenése miatt új harangvonási díjakat állapított meg az egyháztanács, mégpedig Énekszós halott után egyszeri harangozás 2 korona Könyörgés halott után 4 korona Könyörgéses és búcsúztatás halott után 6 korona Könyörgéses és búcsúztatós sírbeszédes halott után 8 korona Kántusos és gyászbeszédes halott után 10 korona Az öt harang közül tehát csak egyetlen egy harangja maradt a ceglédi eklézsiá­nak. Ez megmaradt 11 és fél mázsás harang hívogatta mindennap imára a város református lakosságát. Az idők egyre nehezedtek. 1917 novemberében az orgona sípjait is lefoglalta a hadvezetőség, s ugyanekkor jelentette az egyház tanácsának a lelkipásztor, hogy valószínűleg az egyetlen megmaradt harangot is igénybe fog­ják venni hadi célokra. Erre azonban nem került sor. De ugyanebben az esztendő­ben, július hónapban a templom kupolájának rézlemezeit is leszedték, és azt is hadi célokra fordították. A bontási munkálatokat is Rónai János végeztette, aki az új tetőfedési munkálatokat is elvállalta. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy ebben az esztendőben az egyház harang­szójával nagy baj történt. Megcsappant jövedelmét úgy akarta pótolni, hogy 11 esztendei szolgálat után feltörte a templomi perselyeket, és azokból az adomá­nyokat kiemelte. Az eset kitudódott, s a harangozónak azonnal távoznia kellett. 1919. esztendő tavaszán egy Csóka Lajos nevű harangöntő ajánlatot tett az egyháznak, hogy az elrekvirált harangok helyett műanyagból önttessen vele ha­rangokat, de az egyház vezetősége az ajánlattételre nézve kimondotta, hogy egyelőre harangokat nem öntet. Az egyháztanács eléggé előrelátó volt. 1919. június l-ével a kommunista vá­rosparancsnokság a harangozást itt is betiltatta, mint ahogy abban az időben az- 146 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom