Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE ország más városainak templomaiban sem volt szabad harangozni. Elnémult hát az egyetlen megmaradt harangnak a szava is, s a tornyokban nagy, néma csend lett. Csak szeptemberben, a román megszállás idején engedte meg a megszálló csapatok parancsnoka az „isteni tiszteletre hívó, valamint a haláleset alkalmával szokásos gyászharangozást.” * * * Amint a viszonyok konszolidálódtak, az egyház vezetősége egyik legfontosabb és legkedvesebb kötelességének tekintette azt, hogy az ágyúkká öntött harangok helyett új harangokat önttessen. Erre aránylag elég rövid idő múltával sor is került. Az egyházközösség presbitériumának 1924. évi január 27-i és folytatólagosan február 1-jei ülésében hozott határozata értelmében a háborúban elvitt harangok helyett újaknak a készíttetése határoztatott el. A presbitérium kimondta azt, hogy az új harangok lehetőleg ugyanolyan nagyok is legyenek, mint azok, amelyeket a haza oltárára feláldozott annak idején az egyház, és amennyiben lehetséges, a hangjuk is ugyanolyan legyen. Olyan értelemben határoznak, hogy a budapesti Slezák László harangöntő céget bízzák meg a harangöntés munkálatainak lebonyolításával. A cég ajánlatában kötelezettséget vállalt arra, hogy az öntendő új harangokat kilogrammonként 28 kilogramm búzáért, vagy annak mindenkori tőzsdei középáráért hajlandó megönteni. A harangok előállítási költsége 13 és fél vagon búzaértékre rúgott. A szerződést február hónapban megkötötték. Az ezen szerződésben lefektetett költségek fedezésére az egyházközség egy új adónem kivetésével próbált fedezetet találni. Ekkor vezették be a harangpótadót, mely egyszeri rendkívüli egyházi pótadó volt, s a kulcsa a következőkben állapíttatott meg: 1. a személyadó után személyenként 10-10 kg búzát, 2. a készpénz állami adóalap után pedig ennek a négyszeresét, 3. a búzaföldadó-alap után pedig ennek 25%-át. A május hó 11-én tartott ülés már a harangok konkrét kivitelezésének kérdésével foglalkozott. Ezen az ülésen Takács József lelkipásztor előterjesztette javaslatát az öntendő harangok feliratát illetően, a presbitérium a javaslatot az alábbi szöveg szerint fogadta el: A legnagyobb harang felírása az egyik oldalon ez: „Az 1914-1918. Években lezajlott világháborúban a haza védelmére önként felajánlott nagy harang helyett készíttette a ceglédi református egyházközség Isten dicsőségére az 1924. évben.” A harang másik oldalán pedig ez a felírás olvasható: „Nagyobb adományokkal járultak a harang költségeihez: Takács József lelkész, Dr. Dobos Sándor főgondnok, Ágai Ferenc, Füle Sándor, özv. Unghváry Lászlóné és Végh Sándor. Hirdesd egyházunk erejét, hazánk feltámadását, nemzetünk örök életét.... Te benned bíztunk eleidtől fogva. ”- 147 -
