Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
Dr. Szomorú István Többet a harangról nem sikerült felderíteni. A harangot az eklézsia az 1863. évi nagy aszály emlékezetére készíttette. Erről az esztendőről Szász Károly püspök ezeket mondotta: „Az elmúlt esztendői keservek és sanyarúság esztendejének fogjuk emlegetni sokáig. Mondjam-e, hogy hazánk tejjel mézzel folyó Kánaán csak a siralomban és jajszóban leve gazdag? Hogy a munkás nem lel kenyeret, mert nem lel munkát? Hogy maga az állat sírva néz a földre, mely megtagadta tőle a táplálékot, s az ember mellette sírva néz az égre, hol vegyen szabadulást?” Dobos János az „emlékezetre és haszonra feljegyeztetett írás” 1863. évről szóló krónikájában feljegyzi, hogy ennek az esztendőnek november 14-én „kondult meg először a - már jórészben elkészült - másik toronyban öntendő 50 mázsás harangnak eszméje.” Ennek a harangnak az elkészíttetése a hívek kívánsága és a buzgó hívek forró óhajtása volt. A harangöntés egyik legbuzgóbb apostola Szabó Lajos akkori káplán volt, aki személyes lelkesítéssel, a gyűjtés irányításával, pénzszerző összejövetelek rendezésével segítette az anyagiak előteremtését. A presbitérium fentebb említett ülése alkalmával már 1.600 forint összeg állt erre a célra az egyház kasszájában. Az egyháztanácsi határozat ezeket mondja: „Minthogy az egyháztanácsnak fő és szent kötelessége a hívek buzgóságát és kívánatét nemcsak pártolni, de elő is segíteni, és az egyház dicsőségét nevelni, az óhajtott 50 mázsás nagy harang öntését pártolja és tehetségéhez képest az egyháztanács tagjai adakozással is járulni készek oly módon azonban, hogy ezen eszme csak azon esetben létesíttessék, ha oly biztos alap lesz, minélfogva az egyházi pénztárra nehezedő káros követelménytől az egyház, a tanács pedig a felelősség terhe alól fel fog menteni.” A következő eszetendőben - július hónapban - elkészült az új, hatalmas harang. Három nap alatt érkezett le Pestről Schant harangöntő mester műhelyéből Ceglédre. A nép itt nagy lelkesedéssel és örömujjongással fogadta. A harangot a mester kétszer volt kénytelen kiönteni, mert az első öntés nem sikerült, ami a mesternek tetemes anyagi kiadástöbbletet jelentett, mert a harangércet nemes anyagokkal kellett feljavítania az első, nem sikerült öntés után. A nagyharangon a következő felírás volt olvasható: „Kétszáz forint adománnyal járultak a következők: Seress László mérnök, Füle Sándor, Csizmadia Mihályné Úri Julianna, Pesti Dánielné Csizmadia Julianna, Szűcs Mihályné Deli Mária, Erdős Mihály. A ceglédi helv. Hitv. Egyház önkéntes adakozásából öntette. Öntötte Schandt Sándor Pesten 1864.” A harang oldalát a magyar szent korona domborművű képe díszítette. A harang súlya 5766 font volt, ami kilogrammban 3229 kilogrammnak felel meg. így hát a harang csak nem lett 50 mázsa, s Dobos János erre vonatkozóan téves számadatokat írt jegyzeteiben.- 142 -
