Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE Az egyházi levéltárban az egykorú számadások között több érdekes adatot találtam; mely arról tanúskodik, hogy a harangra bizony a készítésen kívül is sok kiadása volt az egyháznak. Inkább csak érdekesség kedvéért említek meg néhány kiadási tételt. Két szál 6 öles fenyő a harang felhúzásához 10 forint 30 krajcár, harangláb terv és pesti ácsok utazási költsége 15 forint, ácsoknak vacsora, hús és kenyér 3,20, harangláb vasalás 8, legényeknek Pesten borravaló 3, a harang megmázsálása 1,85, a harang járműre tételekor 10 segédnek borravaló 20, mikor a haranggal megálltak a veres ökör nevű csárdánál, borravaló 5,46, egy fenyőszál „görgőnek” 5,65, ácsoknak bor a harang megszólalásakor 1 forint stb. stb. Közkívánatra a harangot 5 forintért lefényképezték. Ezt a fényképet nem sikerült megtalálnom. De Sárkány József: „Emlékkönyve” közölt egy későbbi korból származó fényképet a harangról. Ez az Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400 éves évfordulójára jelent meg 1936-ban. A nagyharang augusztus hónapban szólalt meg rendszeresen, s Dobos János akkori lelkipásztor leírja, hogy „hangja méltóságos, szelíd és bánatos volt. Este, ha megszólalt, mély csend lett a városban, megálltak az útonjárók, és elmerengve emelték arcukat a templom felé, ahonnan áradozva zengett a hatalmas, bársonyos hang, betöltve földet és eget, a közeit és a távolt. A tanyai lakosok a város felé fordultak az egek Ura láthatatlan trónusa felé. A harang készítésének teljes összege 6.500 forintra rúgott, melynek legnagyobb része a hívek önkéntes adakozásából gyűlt össze. De meg kell jegyeznünk azt is, hogy a nagy harang az egyháznak komoly bevételi forrása is lett. 10 esztendő alatt több mint 4.000 forintot keresett. így hát az adósságot az egyház könnyen ki tudta fizetni. Közel 50 esztendő telt el, s a harangokkal nem történt semmi lényeges és említésre méltó esemény. Az egyháznak öt harangja volt, és valamennyi hűségesen teljesítette feladatát. 1910. október 29-én jelentette a presbitériumnak az egyházközség főgondnoka, hogy a régi és megcsorbult állapota ellenére is szép hangú 11 és fél mázsás harang meghasadt oly annyira, hogy azt tovább már nem lehet használni. így annak újra öntése vált szükségessé. Három ajánlat érkezett be az egyház vezetőségéhez. Az ajánlattevők nemcsak a harang újraöntését vették számításba, hanem a többi harangnak új koronával való ellátását is ajánlották, és szükségesnek tartották azt is, hogy a harangokat új tengelyekkel szereljék fel, mert a régiek elavultak, azokon a harangok mozgatása is nehezen ment. Az új rendszer mindegyike azt ajánlotta, hogy annak felszerelése esetén a lengetés sokkal tökéletesebb lesz, és ezáltal a harangok szava is szebbé válik. A legcélszerűbbnek a Slezák-féle ajánlat mutatkozott. Slezák az öntést és a többi harangoknak új állvánnyal, koronával és tengellyel való ellátását mintegy 7.500 korona költséggel vállalta el, s ebből az összegből a torony padlójának rendbehozatalát is ígérte.- 143 -
